Az 1944-es novemberi elhurcolásokkal ellentétben a beregszásziak emlékezetébe nem igazán épült be a másik, egy bő hónappal korábbi tragikus esemény: az október 9-i bombatámadás, amelyben közel félszáz katona és száznál is több városlakó vesztette életét. Kedden a beregszászi konzulátus szervezésében a temető honvéd parcellájában emlékeztek a hetvennégy évvel ezelőtti bombatámadás áldozataira.
– A nemzeti kegyelet, egyben az elemi emberi együttérzés és gyász érzése hívott össze bennünket. Volt idő, amikor a kárpátaljai magyar szülők még csak suttogva, családi körben vagy még ott sem merték elmondani gyermekeiknek, ki volt a nagyapa, hogyan védte a hazát, mit szenvedett el a hősi helytállásért. Ma a nemzet háborús áldozataira mindenhol tisztelettel, a nemzeti kegyelet méltóságával emlékezhetünk – kezdte ünnepi beszédét Szilágyi Mátyás, a Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja. – Nekünk, XXI. századi magyaroknak minden magyar áldozat emléke ugyanúgy becses. Itt, Beregszászban különösen drága számunkra a városban elesett, itt mártírhalált halt honvédek emlékezete, és ugyanúgy fájó a terrorisztikus jellegű légi bombatámadás által elpusztított civil lakosainak emlékezete is – tette hozzá.
A diplomata szólt a magyar kormány emlékezetpolitikájáról is, melynek határozott célja, hogy az utókor mindenütt méltó állapotban találja a hadisírokat, ahol leróhatja kegyeletét az elesettek emléke előtt tisztelegve. Ezért Magyarország a rendszerváltás óta, és különösen 2010 után, fokozott súlyt fektet a hadisírok rendbehozatalára a Kárpát-medencében és azon kívül is mindenhol, ahol magyar háborús áldozat nyughelye található.
Babják Zoltán megemlítette, hogy náluk, a család érintettsége folytán gyakori beszédtéma volt ez a tragikus nap. Az egyik nagyapa ugyanis megsebesült a bombatámadásban, és a repeszek egy részét élete végéig testében hordozta.
– Hetvennégy év távlatából jól látszik, mennyire értelmetlen volt a második világháború több tízmillióra tehető polgári áldozatának a halála. Ma már azt is tudjuk, nincs olyan komoly konfliktus, amelyet békés eszközökkel, tárgyalások útján ne lehetne megoldani – mondta Beregszász polgármestere.
– Az ősz a gyász hónapja a magyarság számára. Először a mártírhalált halt hős honvédtábornokokra emlékezünk, majd a beregszászi bombatámadás áldozataira, utána az 1956-os forradalom hőseire, aztán, immár november második felében, a lágerekbe hurcolt ártatlan tízezrek szenvedéseit elevenítjük fel. Sok a tragikus esemény, ám azt is tudjuk, hogy mindegyik után sikerült a talpraállás. Reméljük, a kárpátaljai magyarság nehéz korszaka egyszer úgy ér véget, hogy abból nagyobb veszteségek nélkül kerülünk ki – jegyezte meg Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke.
A megemlékezés végén a történelmi egyházak képviselőinek részvételével a jelenlevők közös imádsággal hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.
Hegedűs Csilla
