1944 tavaszán a szovjet hadsereg vészesen közeledett a Magyar Királyság határai felé, ezért a magyar hadvezetés a mai Kárpátalja területét úgynevezett hadműveleti területté nyilvánította. A front előre haladtával, augusztus és október között egyre gyakoribbá váltak Kárpátalja városai ellen a légitámadások, ezek elsődleges célpontjai a városok, Ungvár, Munkács, Csap és Beregszász voltak, és stratégiailag fontos objektumok, közlekedési, vasúti csomópontok, a honvédség laktanyái ellen irányultak. Beregszászt október 9-én érte a legnagyobb légitámadás: 27 repülőgép két hullámban legalább 50, javarészt gyújtóbombát dobott a vasútállomásra és annak környékére. A bombaszőnyeg azonban „elcsúszott”, így nemcsak az állomást, a vágányokat, az épp ott álló vasúti kocsikat érte találat, hanem a környező utcák épületeit is. És mindez nem volt elég: a bombák ledobása után a szovjet repülőgépek sortűz alá vették a menekülőket, és válogatás nélkül nemcsak katonákra, de civil lakosokra, köztük ártatlan gyerekekre is lőttek. A támadásnak megközelítőleg 250-en estek áldozatul.
Erről a szomorú eseményről, Beregszász gyásznapjáról emlékeztek meg a Vérke-parti városban Magyarország beregszászi konzulátusa és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet szervezésében.
A katolikus temető honvéd parcellájánál Fülöp Andrea konzul asszony köszöntötte a megjelenteket, majd Gyebnár István, a beregszászi külképviselet ügyvivője tartott emlékező beszédet, amelyben felidézte a 80 évvel ezelőtti történéseket. Mint mondta, a szovjet hadsereg által elkövetett támadásról, annak áldozatairól, különös tekintettel a polgári áldozatokra, sokáig nem volt ildomos beszélni. Ezért hosszú időre feledésbe merültek ezek a honvédsírok is, amelyek alatt a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak. Nekünk, túlélőknek viszont emlékeznünk kell arra, hogy az esztelen háború milyen károkat okoz.
– A múlt eseményeinek felidézése a megmaradt közösség egyik fontos feladata, hogy abból erőt merítve törekedjen a tartós béke megteremtésére, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát – emelte ki a diplomata. Hozzátette: sajnálatos, hogy Magyarország tőszomszédságában immár két és fél éve pusztító háború dúl, amelynek rengetegen esnek áldozatul, köztük magyar nemzetiségűek is. – Kívánom, hogy Ukrajnában mihamarabb helyreálljon a béke, és megkezdődhessen a békés építőmunka – hangsúlyozta –, hiszen a békés építkezés az alapja a mi és az utódaink jövőjének, ettől függ a magyarság megmaradása Kárpátalján.
Beszéde végén a konzul köszönetet mondott azoknak, akik gondozzák és karbantartják a honvédek sírjait.
Ezután verses összeállítás következett a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 9. osztályos tanulóinak előadásában; felkészítő tanáraik Kocsis Marianna és Hnatik-Riskó Márta voltak. A történelmi egyházak képviseletében Marosi István görögkatolikus és Margitics János református lelkész az elhunytak lelki üdvéért, a most élők békés életéért imádkoztak. Végül a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a honvédsíroknál.
A megemlékezés a beregszászi vasútállomáson folytatódott, ahol Molnár Krisztina, a PCS munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszéke munkatársának előadásában a Kárpátokban megfújták a trombitát… kezdetű katonadalt hallhattuk.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere a város történelme egyik legsötétebb eseményének nevezte az 1944-ben történteket, amikor egyetlen nap alatt több száz család vesztette el szeretteit.
– Ez a tragédia városunk történelmének elválaszthatatlan része. Fontos, hogy emlékezzünk rá, és megőrizzük az áldozatok emlékét. A ma 958 napja dúló harcok szörnyűségei ismét emlékeztetnek minket arra, milyen pusztítást és lelki fájdalmat okozhat a háború – fogalmazott a polgármester, majd hozzátette: mindent meg kell tennünk azért, hogy városunk, Kárpátalja, az ország, ahol élünk, minél hamarabb a békéhez tudjon közelíteni. Hogy a város gazdasága, oktatása, egészségügye minél hamarabb visszakerüljön abba a mederbe, ami még a háború előtt is nehézkes volt.
A 80 ezelőtti történelmi eseményeket Maruszics Erik, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének munkatársa elevenítette fel rövid előadásban.
A rendezvény zárásaként Orbán Viktória, a Rákóczi-főiskola magyar szakos hallgatója elszavalta Reményik Sándor Catalaunum című költeményét, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot. Végül a megjelent társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az állomás épületének falán elhelyezett márványtáblánál.
Sz. J.
