Huszonöt tanulónak szólalt meg utoljára a gimnázium csengője május 25-én. Huszonöt megszeppent fiatal ballagott végig az iskola osztálytermein, akik talán még fel sem fogták, hogy valami véget ért, életük egy szakasza lezárult ezen a napon. Még tartanak az érettségi vizsgák, a következő napokban még találkoznak osztálytársaikkal, de teljes osztályként utoljára gyűltek össze ezen a napon.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében dr. Cseh Áron; továbbá Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja; Faragó László címzetes igazgató, Gyöngyös város nyugalmazott polgármestere; Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke; dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke; Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke; Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyház vezető lelkésze; Kuhár Tamara, a Beregszászi Járási Tanügyi Osztály metodistája, valamint további világi és egyházi méltóságok.
Elsőként az intézmény igazgatója, Szabó Árpád szólt az ünneplőkhöz. Beszédében tájékoztatott a lezárt tanév eredményeiről, sikereiről, valamint a nehézségekről is. Köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy biztosította az új épületszárny felépítéséhez szükséges pénzösszeget, és reményét fejezte az iránt, hogy a közeljövőben az intézmény méltó körülmények között folytathatja tehetséggondozó munkáját. Büszkeséggel sorolta fel a tanulók által elért eredményeket a járási és megyei tantárgyi vetélkedőkön, nemzetközi megmérettetéseken. Példaként állította a végzősök elé azokat az egykori gimnazistákat, akik megállják a helyüket a világban orvosként, ügyvédként, vállalati igazgatóként, illetve azokat is, akik szülőföldjükön segítik az értelmiség munkáját, s a magyarság megmaradásáért küzdenek a mindennapok során. Arra biztatta őket, hogy merjenek nagyot álmodni, és tegyenek meg mindent álmaik eléréséért.
Az állami és nemzeti himnuszok felcsendülése után a végzősök osztályfőnöke, Panykó Éva feltűzte diákjainak a piros szalagot, ami azt jelképezi, hogy munkájuk gyümölcse beért, elérkezett a búcsú pillanata. Majd a gimnázium elsős tanulói átadták a végzősöknek az útravaló tarisznyákat.
A megható pillanatok után a köszöntő beszédek következtek. Elsőként Békésyné dr. Lukács Angéla konzul szólt a ballagókhoz. Váci Mihály szavaival hívta fel a figyelmüket arra, hogy „a jóra nem elég vágyni: a jót akarni kell!” Ezt követően Sin József biztatta a tanulókat, hogy merjenek tenni, itt, szülőföldjükön, Kárpátalján.
Dr. Zubánics László köszöntőjében kiemelte, hogy a gimnázium nemcsak a Kiváló Tehetségpont címet érdemelte ki nemrégiben, de az elmúlt tanévben nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánították, ahol a gyerekek gyarapíthatják talentumaikat az évek során. A beszédek sorát Taracközi Ferenc vezető lelkész zárta, aki áldást kért a ballagók további életére, majd az oklevelek átadása következett.
Az ünnepség hivatalos része után a végzősöké volt a főszerep. Versekkel, énekekkel próbálták kifejezni azokat az érzéseket, amik bennük kavarogtak. Köszönetet mondtak szüleiknek, tanáraiknak, búcsút vettek tőlük egyenként megszólítva őket. A tanulók által megfogalmazott személyes hangvételű beszédekben felelevenedtek az elmúlt évek emlékei, aranyköpései, csínytevései. Könnyeikkel küszködve búcsúztak egymástól és a gimnazista évektől. Megígérték, hogy igyekezni fognak öregbíteni az iskola hírnevét, és mindig büszkék lesznek arra, hogy a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulói lehettek.
A szülők nevében Radvánszky Ferenc mondott köszönetet a tanári karnak áldozatos munkájukért. Az osztályfőnök tanulókhoz intézett szavai után, az ünnepség záróakkordjaként a hatodik osztályosok lepték meg végzős társaikat. Egy-egy lufit adtak át nekik azzal a kívánsággal, hogy céljaik és vágyaik is olyan magasra jussanak, ahogyan az égbe engedett lufik a magasba szálltak- írja a Kárpátalja.ma.
L.I. - Forrás: Kárpátalja Ma
