Az Európa–Magyar Ház emlékfalán lévő táblánál csendes koszorúzással emlékeztek Beregszászon a nemzeti összetartozás napjára. Rövid emlékbeszédet dr. Zubánics László, az UMDSZ és a KMMI elnöke tartott, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emléktáblát.
Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja nemzeti emléknap Magyarországon és mindenütt a Kárpát-medencében, a nagyvilágban, ahol magyarok élnek. Ezen a napon még elevenebb él bennünk a nemzetet sújtó tragikus döntés, de arra is lehetőséget nyújt, hogy tanúságot tegyen a magyarság összetartozása mellett, valamint bemutassa a határokon átívelő kulturális gyökereket, a közös nyelv és nemzeti érzés egységét.
1918-ban, amikor a magyar újságokban először jelentek meg térképek a történelmi Magyarország földarabolásáról, még szinte senki sem hitte el, hogy külfölddé fog válni például Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa és a magyar kultúra egyik fellegvára, vagy Pozsony, az a város, mely évszázadokon át az országgyűlések és királyaink koronázási színhelye volt. Felfoghatatlan volt, hogy az országhatáron túlra juthat a magyar középkor emlékeit őrző megannyi felvidéki és erdélyi vár és kastély, mint Ungvár, Munkács, Arad, Temesvár, a Székelyföld és Csallóköz, Bácska és a Bánát. 1920. június 4-én – a békeszerződés aláírásakor – azonban minden megpecsételődött: a történelmi Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia végérvényesen szétesett. Családok szakadtak szét egyik napról a másikra, magyar emberek váltak külföldivé, idegenné, kisebbséggé egy „új hazában”.
Június 4-ének hármas aktualitása van. Egyrészt emlékeztet a trianoni gyászos diktátumra, amikor is ezeréves hazánkat igazságtalanul és törvénytelenül drasztikusan feldarabolták. Igazságtalanul, mert nem a nyelvhatáron húzták meg az új határokat, törvénytelenül, mert az úgynevezett béketárgyalásra nem hívták meg Magyarország küldöttségét. Június 4-e tehát nemzeti gyásznap.
Másrészt az Országgyűlés 2010. május 31-én arról határozott, hogy ez a nap a nemzeti összetartozás napja, az erről szóló törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Megvalósult ezzel az illyési „Haza a magasban”!
2019-ben pedig az Országgyűlés újabb határozatot fogadott el, mellyel „a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve” a 2020-as esztendőt a Nemzeti összetartozás évének nyilvánította.
A nemzetet ért példátlan sorscsapás, az újkori történelem egyik legnagyobb tragédiája ellenére megmaradtunk, s 2010 óta az ország egyre jobb eredményeket ér el, a szakadék széléről visszatért a fejlődés útjára.
Az összetartozás napjának eseményei visszatekintést nyújtanak a szomorú múltba, de a megemlékezések erősítik a világ magyarságának határokon átívelő összetartozását is. Június 4-én arra is emlékezünk, hogy a magyar nemzet immár több országba él. Emlékezni szükséges, illetve beszélni is kell a 102 évvel ezelőtt történtekről, hiszen ez a magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája. De a magyarságot a közös nyelv, kultúra, hagyományok és értékek mind a mai napig megtartották, s nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte a világon. Valószínűleg a Trianon okozta hatalmas veszteséget sem élte volna túl nemzetünk, ha az akkor élők nem merítettek volna erőt nagyjaink példájából, a magyarság mindenek feletti élni akarásából.
A történelem úgy hozta, hogy a XXI. században az elszakított nemzetrészek közül a kárpátaljai magyarságnak jut a legnehezebb sors osztályrészül. De túléltünk már nehezebb korszakokat is, s hisszük, hogy ezen az időszakon is túl leszünk, annál is inkább, mivel egy erős anyaország és egy egységes nemzet áll mögöttünk.
