A rendkívüli helyzetek rendhagyó válaszokat követelnek. Míg korábban a szervezők arra kértek mindenkit, hogy a lehető legnagyobb számban legyenek jelen azon a megemlékezésen, amelyen az egykori szolyvai gyűjtőtáborban odahaltak és valamennyi, a szovjet totalitárius rendszer áldozata emléke előtt hajtanak fejet, ezekben a háborús időkben viszont az a legészszerűbb megoldás, ha csupán szűk körben emlékezünk meg a fogolytáborokba hurcolt több tízezer magyar és német férfiról. Akiknek a jelentős része az embertelen körülmények és a szigorú bánásmód miatt odapusztult és most jeltelen sírban nyugszik az egykori Szovjetunió valamely településén, hangzott el a koszorúzást követően a Szolyvai Emlékparkban megtartott rögtönzött sajtótájékoztatón.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke beszámolt róla, hogy a mostani háborús helyzet ellenére is sikerült számos eredményt felmutatni. Bár az ártatlanul meghurcoltak és odahaltak rehabilitálása továbbra is késik, ám ma sikerült újabb emléktáblát avatni. Ezen a márványlapon azoknak a neve szerepel, akiket a vidékünkön 1944 őszén berendezkedő szovjet hatalom koncepciós perbe fogott, halálra ítélt és kivégeztetett.
Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára elmondta, hogy ne legyenek kétségeink afelől: a letartóztatásokkal és a kivégzésekkel a kommunisták célja az volt, hogy szétverjék a helyi magyar közösségeket, és úgy gondolták, hogy ehhez a legegyszerűbb, ha a vezetőket likvidálják.
Barta József, a KMKSZ alelnöke a szovjet lágerek túlélőinek sorsa kapcsán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az életben maradást nagyban elősegítette nagy- és dédapáinknak az Istenbe vetett mélységes hite, s az a tudat, hogy a szeretteik hazavárják őket. Nekünk a mostani emberpróbáló időkben is ebbe kell kapaszkodni, nevezetesen abba, hogy itt, a szülőföldünkön van jövőnk, s hamarosan lesz élhető világ ebben az országban, benne Kárpátalján is.
Akár 78 évvel ezelőtt, most is igen sok kétség fogalmazódik meg a jövőt illetően, mondta Íjgyártó István, Magyarország kijevi nagykövete. Az itteni magyarság a sztálini lágerek túlélőinek kitartásából és élni akarásából meríthet erőt, s abból, hogy áll mögöttük egy anyaország, amelyik minden erejével a kárpátaljai magyarság szülőföldjén való megmaradásán fáradozik.
A megemlékezést a nagydobronyi Zöld ág kórus énekszolgálata tette igazán meghitté. Köszönet érte.
Kovács Elemér
