A Beregszászért Alapítvány Kuratóriuma és a Csizaj Kft. szervezésében a hétvégén a város határában lévő Kishegyen honfoglalási emlékhelyet avattak annak tiszteletére, hogy 1890 áprilisában itt került napvilágra az a honfoglalás kori lovassírt, amelynek becses melléklete az egyedülálló beregszászi süvegcsúcs. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött lelet fontos bizonyítéka a honfoglalásnak, s a most felavatott emlékjel is arra mutat, hogy ezek az apró tárgyi emlékek milyen fontos szerepet képesek játszani múltunk és jelenünk sarokpontjainak meghatározásában. A jövőben minden városunkba Nagymuzsaly felől érkező utazó tekintete azonnal megakad majd a fekete andezit talapzaton álló hófehér palmettázott süvegcsúcson, amelyet hét faragott kopjafa vesz körül. Az emlékjel, amellett, hogy a városunk határában eltemetett előkelő honfoglaló harcosnak állít emléket, a honfoglalás befejezésére is utal, hiszen 1110 esztendeje, a pozsonyi csatával ért véget betelepülésünk folyamata a Kárpát-medencében.
A himnuszok elhangzása és a vendégek köszöntése után Hennagyij Moszkal, a megyei közigazgatás elnöke mondott rövid beszédet, amelyben kifejtette, hogy a beregszászi honfoglalási emlékhellyel egyúttal Lehoczky Tivadarnak, szülőföldünk legnagyobb tudósának, régésznek, néprajzkutatónak, Beregvármegye története kutatójának és publikálójának is emléket állítunk. Gyakorlatilag három jelentős nemzet, illetve térség is magáénak tudhatja az ő hatalmas munkásságát, és az, hogy itt ma Beregszászban ezzel az emlékjellel az ő emléke előtt is tisztelgünk, a múzeumalapítót, a kutatót, a történészt is méltatjuk. – Mindenképpen fontosak ezeknek az emlékhelyeknek az elhelyezése azért is, hogy emlékeztessenek bennünket arra a több mint 1100 esztendős múltra, amelyik bennünket a Kárpát-medencében különböző népek és nemzetek képviselőit összeköti.
Dr. Zubánics László történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a beregszászi süvegcsúcs megtalálásának történetét idézte fel: 127 esztendeje – 1890 áprilisában kőfejtő munkások a fedő földréteg eltávolítás közben 3 méter mélyen a Kishegyen gazdag lovassírt dúltak fel. A sírmellékletek maradványai a beregszászi városházára kerültek, majd értesítették az illetékes hatóságokat. Lehoczky Tivadar régész, a Schönborn-uradalom főügyésze a munkások elmondásaira alapozva magányos sírra gondolt, mivel több sír nem került elő és a környékről a földet már elhordták. A lelet egyik darabja egy aranyozott ezüst, igen rossz állapotban lévő fémdarabka volt, amely csonka kúpot formázott, s amelynek palmettacsokrai számos hasonlóságot mutatnak az ugyancsak Lehoczky által talált szolyvai tarsolylemezzel. Mint Zubánics László megjegyezte, a leletek ábrázolási világa számos viking vonást mutat, ez azonban nem ad okot arra, hogy az itt nyugvó harcost skandináv eredetűnek kiáltsuk ki. Mi több, ezek a leletek alátámasztják azt az akadémikus gondolatot, hogy a honfoglalás (egyik) útvonala a Felső-Tisza-vidéken keresztül haladt.
Dr. Suha György, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa elmondta, Magyarország és Ukrajna között van a legtöbb olyan nemzetközi jogi megállapodás, amely két ország kapcsolatát általában szabályozza. – Ez a fajta kapcsolat teljesen értelmetlen volna akkor, ha nem lennének olyan események, mint ez a mai is, ahol az itt élők, illetve a magyar-ukrán kapcsolatokat bármi módon formáló döntéshozók egyaránt megjelennek. Ezek azok az ügyek, amelyeket a magyar diplomáciának támogatni kell, és biztosíthatom önöket arról, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter, a magyar kormányzat és a magyar diplomácia minden eszközt és lehetőséget megragad ahhoz, hogy ezek a kétoldalú kapcsolat a jövőben is fejlődjenek. Hiszen 1100 éve élünk ezen a térségen közösen, és mindenkinek az az érdeke, hogy az együttélés a következő 1100 évben is biztosított, garantált és mindenki számára gyümölcsöző legyen.
Dr. Alex Róth, Ukrajna tiszteletbeli szegedi konzulja Lehoczky Tivadarra emlékezett. Mint mondta, bár a polihisztor nem itt született, de munkássága nagy részét ezen a vidéken töltötte. Az ő példamutatása és tudományos tevékenysége mindenképpen elismerésre méltó és nem véletlen, hogy a megyei honismereti múzeum is a közelmúltban az ő nevét kapta meg.
– Egy páratlan összefogásnak vagyunk ma részesei, hiszen nagyon sok civil szervezet, magánszemély mozdult meg Magyarországon, Kárpátalján, hogy maradandó emléket állítsunk annak a történelmi eseménynek, amelyet mi magyarok honfoglalásnak nevezünk – fogalmazott Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke. – Annál is inkább részese kellett, hogy legyen Szabolcs-Szatmár-Bereg-megye ennek az összefogásnak, hiszen a nevünkben is őrizzük és büszkék vagyunk Bereg vármegyére, annak történelmi hagyományaira. Ezért minden módon igyekszünk azokat a kapcsolatokat szolgálni, amelyek összekötik ezt a történelmi múltjában szorosan összekapcsolódó régiót.
Fodor István régészprofesszor, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója beszédében a beregszászi leletek mellett szólt a legújabb eredményekről is. Mint elmondta, a múlt évben, egy Jászberény határában talált sírból előkerült a beregszászi süvegcsúcs „kistestvére”, amelynek a mellette található pénzérméből beazonosítható „földbe kerülésének” időpontja is – 899. A leletek viking hatásait senki sem vitatja, azonban egyértelmű, hogy mindkét esetben előkelő honfoglalók – nemzetségfők, vagy azok kíséretébe tartozó más előkelők – temetkezési helyéről beszélünk. A Felső-Tisza-vidék fontos szerepet töltött be a honfoglalásban, s bármennyire is próbálják ezt cáfolni az önjelölt történészek, a régészeti leletek makacs tárgyi bizonyítékok.
A támogatók képviseletében dr. Smuk András (a bécsi Európa Klub), Varga György (Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház) és Ábrán Zoltán (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) szóltak a megjelentekhez. Mindannyian kihangsúlyozták, hogy lélekben egyek vagyunk, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében.
– „Emlékművet állítani önvédelem és szellemi életünk igazolása” – írta Melocco Miklós világhírű magyar szobrászművész. A Beregszászért Alapítvány ezért is tartja fontosnak, hogy emlékműveket állítsunk, emlékhelyeket hozzunk létre szülőföldünkön, Beregszászban és a járásban – kezdte ünnepi beszédét Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány Kuratóriumának elnöke. – Az utóbbi években számos mellszobrot, emlékművet és emléktáblát állítottunk. Kettős cél vezérel bennünket, egyrészt megajándékozzuk a várost és a járás falvait egy-egy műemlékkel, másrészt úgy érezzük, hogy ezzel a helyiek, magyarok és ukránok lokálpatriotizmusát is tudjuk erősíteni. Ők méltán büszkélkedhetnek, hogy ilyen nagy történelmi múlttal rendelkező városban élnek. Köszönjük a Csizaj Kft. vezetésének, tulajdonosának, Gutman Hennagyijnak, hogy helyet adtak az emlékműnek, anyagi áldozatokat hoztak annak érdekében, hogy méltó helyre kerüljön. Köszönet illeti továbbá az alkotókat, ifj. és id. Szilágyi Sándort, akik az obeliszket készítették, továbbá Sándor Attila székelyudvarhelyi művészt, aki a hét kopjafát faragta.
Az ünnepségen Kölcsey Ferenc „Himnusz a magyar nép zivataros századaiból” című költeményének ukrán nyelvű fordítását Ivan Csehil, illetve Ljubov Percuk „Ifjúságom városa” című versét Gál Evelin szavalta el. A program keretében fellépett Beregszászi Olga előadóművész, Beregszász város díszpolgára („Boldogasszony anyánk”, „Kell még egy szó…”) és ifj. Csobolya József, a Magyar Nemzeti Operaház énekese („Hazám, hazám” – Bánk bán áriája).
Ezután került sor az emlékhely időkapszulájának az elhelyezésére, majd az emlékmű leleplezésére, illetve a tisztelet koszorúinak az elhelyezésére. Az emlékművet Hernádi Lehel atya, a Nagyszőlősi Ferences Rendház szerzetese szentelte fel.
A rendezvényen jelen voltak a visegrádi Szent György Lovagrend, a Vitézi Rend kárpátaljai törzskapitánysága, a Nemzetközi Szent György Lovagrend, a Rákóczi Szövetség beregszászi szervezete képviselői, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hagyományőrzői.
Hegedűs Csilla