Tények, valós adatok ismerete nélkül nem érthető meg közös múltunk. A hiteles történelmi források emellett közelebb hoznak a másik nemzet megértéséhez és a közös baráti együttműködés csak ily módon képzelhető el, hangzott el a Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott találkozón, melyen bemutatták „A kárpátaljai magyarok és németek internálása és deportálása 1944 és 1955 között – Levéltári iratok és dokumentumok” című kötetet. A forráskiadvány ukrán nyelvű változata tíz évvel ezelőtt látott napivilágot. A könyv tartalmát pódiumbeszélgetés keretében a kötet gondozását felvállaló két intézmény vezetője – a Budapesti Fővárosi Levéltár képviseletében Kenyeres István főigazgató és Viktor Braszlavec, az ungvári Kárpáti Kiadó irányítója – valamint Olekszij Korszun szerkesztő ismertette.
A kárpátaljai magyarok és németek legnagyobb XX. századi sorstragédiája még most, 78 évvel a szomorú események után sincs részletesen feltárva, hangsúlyozta megnyitó beszédében Bacskai József. Magyarország Ungvári Főkonzulátusának misszióvezetője rámutatott: bár a Szovjetunió felbomlása után lázas feltárómunka kezdődött el Kárpátalján, és sorra jelentek meg a túlélők visszaemlékezései, ám a magyar és a német férfiak deportálását elrendelő szovjet belügyi csapatok vezetői által kiadott parancsok, rendelkezések és egyéb dokumentumok, valamint az elhurcolást, a foglyok lágerekbe való kísérését, elhelyezését, elosztását, a lágerkörülményeket tükröző jelentések sokáig nem álltak rendelkezésre. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a KGB központi levéltára ma is csak kevesek számára kutatható. Bízunk benne, hogy a most megjelent közel 800 oldalas kiadvány segít eltüntetni a fehér foltokat, komoly segítséget jelent mind a történészek, mind a közelmúlt eseményei iránt érdeklődő laikusok számára. Nagy jelentőséggel bír az a tény is, hogy a szláv anyanyelvű és a magyar szakemberek ugyanazt a forráskiadványt használhatják, így valószínűleg könnyebb lesz közös nevezőre jutni.
A kárpátaljai magyarok és németek XX. századi tragédiája egészen a legutóbbi időkig kevésbé volt ismert a Kárpát-medencében, mivel a téma kutatása csak más országok levéltáraiban – ott pedig csak korlátozott módon – volt lehetséges, hangsúlyozta Kenyeres István. Ennek ellenére 2010 után sorra jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek megvilágították: az elcsatolt területek magyar és német nemzetiségű lakói miként élték meg a vörös hadsereg bejövetelét. A főigazgató beszámolt róla, hogy közel tíz esztendeje szorosan együttműködnek a kárpátaljai levéltárral, s ennek során több projektet is megvalósítottak. Berendeztek egy korszerű restaurátori műhelyt, modern raktárhelyiségeket alakítottak ki, digitalizáltak jelentős mennyiségű dokumentumot.
Viktor Braszlavec párhuzamba állította az oroszok mostani agresszióját a vörös hadseregnek a második világháború végén tett háborús bűncselekményeivel. Többek között ebből a kiadványból is kiderül, hogy az oroszok által irányított vörös hadsereg milyen brutális módon viselkedett az általuk elfoglalt területek civil lakosaival szemben. Konkrét példákkal támasztotta alá, hogy a kollektív bűnösség elvének alkalmazása milyen nagy igazságtalanságokhoz vezet.
Több mint húsz esztendő kutatómunkáját sikerült összegyűjteni ebben a vaskos kötetben, hangsúlyozta Olekszij Korszun. A KGB egykori tisztje beszámolt róla, hogy valamennyi publikációját óriási érdeklődés kísérte, hisz ezáltal emberek ezrei értették meg, hogyan történhetett a szülők, nagyszülők elhurcolása, egyáltalán miként működött az alapvető emberi jogokat is lábbal tipró sztálini rendszer. Megtudtuk, hogy Olekszij Korszun a Kárpáti Kiadónál mostanáig hat kötetet jelentetett meg. Ezek többek között az erőszakos kolhozosításról, a kulákperekről, a szovjet rendszernek nem behódoló papok elhurcolásáról szóltak, valamint olyan kárpátaljai fiatalokról, akiket az 1940-es évek elején megtévesztett a szovjet propaganda és átszöktek a határon. Ott aztán megismerték a szocializmus valódi arcát: mint megbízhatatlan személyeket lágerekben tartották fogva őket.
Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy e fontos forráskiadvány első kárpátaljai bemutatójára ebben az intézményben kerülhetett sor. Beszámolt róla, hogy az intézmény a háborús helyzet ellenére számos rangos eseménynek adott helyt a közelmúltban, s remélhetőleg így lesz ez az elkövetkező hetek során is.
Kovács Elemér
