Az összetartozás napjának eseményei visszatekintést nyújtanak a szomorú múltba, de a megemlékezések erősítik a világ magyarságának határokon átívelő összetartozását is. Kishazánk, a leendő Kárpátalja számára a tragikus események árnya már egy esztendőben korábban előre vetült. Még javában folytak a tárgyalások Magyarország további sorsáról, amikor 1919. január 20-án Ciaffi olasz ezredes vezetésével a csehszlovák hadsereg – mint bejelentették, elsősorban rendfenntartási céllal – elfoglalta Ungvárt. Március 7-én, Tomas Garyk Masaryk köztársasági elnök születésnapja alkalmából katonai ünnepségre került sor Ungváron, a Petőfi téren, amelyen valaki a csehszlovák himnusz elhangzása közben gúnyolódni kezdett. A legionáriusokat elragadta az indulat, és dühüket a rendezvény után a tömegben álló, mosolygós újságírón töltötték ki. Beszámolók szerint este, amikor a kávéházból jött kifelé, a katonák orvul megtámadták és összeszurkálták Posch Alajost. Több mint két tucat szúrt, többségében halálos sebet ejtettek rajta. Temetése az ungvári magyar közösség részéről egy szimpátiatüntetésbe ment át. Emléke később sem ment feledésben, mivel ahogy arról a helyi, a budapesti és pécsi lapok is beszámoltak – 1939. március 7-én nagyszabású megemlékezést rendeztek Posch Alajos síremlékénél.
A nemzeti összetartozás napján – ami egyben gyásznap is – immár évek óta a MÉKK és az UMDSZ képviselői Posch Alajos sírjánál emlékeznek. A háborús események miatt idén csendes koszorúzás keretében helyezték el a megemlékezés virágait a Kálvárián lévő sírnál dr. Dupka György, dr. Spenik Sándor, Meskó János, Dupka Nándor, Fuchs Andrea, Soltész István és Opalenik András.
