Az impozáns épület dísztermét megtöltő vendégeket és a munkácsi magyarokat elsőként Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, aki ezután a színpadra invitálta a Munkácsi Szent István Líceum és a II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulóit. A diákok ünnepi műsora hűen elevenítette fel az 1956. október 23-a és november 4-e közötti pesti eseményeket, melyek a világ érdeklődésének fókuszába emelték az Európa szívében található, alig tízmilliós országot. A pesti srácok ’56 októberében az országból hazát, a népből nemzetet akartak építeni, s választásukért sokan az életükkel fizettek. A 66 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc alatt a rádiókban legtöbbször felcsendülő zenemű, Beethoven Egmont-nyitányával aláfestett összeállítás méltóképpen felidézte az akkori hangulatot.
„Eszembe jutott, hogy itt vagyunk a Kárpát-medencében már nagyon régen, hiszen több mint 1 100 éve jöttünk ide vissza, és ez az egész 1 100 esztendő igazából arról szólt, hogy életben maradjunk, megőrizzük értékeinket, túléljünk, amit elloptak tőlünk, azt visszaszerezzük” – fogalmazott az előadást követően Popovics Béla helytörténész, s reflektálva a magyar történelem meghatározó alakjaira és eseményeire kiemelte: „Van bennünk valami, ami elpusztíthatatlan: ezt a nemzetet az Isten az életre predestinálta.”
A forradalmat leverték, azonban voltak olyan nyugat-európaiak is, akik felszólaltak a magyarok mellett. Közéjük tartozott Albert Camus is, aki 1957 októberében Párizsban A magyarok vére című írásában összefoglalta gondolatait ’56 kapcsán. „A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!” – idézte Popovics Béla a Nobel-díjas francia írót és filozófust.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusának nevében Papp Ferenc konzul mondott ünnepi beszédet. „Minden történelmi tettnek van valamilyen üzenete is az utódok számára. Ha azt kérdezzük, mi volt ’56 üzenete, tanúsága, akkor egyértelmű rá a válasz: a hétköznapi, egyszerű emberek összefogása, önfeláldozó hősiessége” – húzta alá a diplomata, hozzátéve: a magyarok egy sorsközösséget alkotnak, s Magyarország a határain kívül élő egyetlen testvéréről sem feledkezik meg. A megemlékezés pillanataiban azonban nem lehet megfeledkezni a jelenkor kihívásairól sem: „A magyar kormány, a magyar társadalom mindig is szolidáris Ukrajna népével, és hatalmas összefogással segíti a menekülteket nemcsak Magyarországon, hanem Ukrajnában is” – hangsúlyozta Papp Ferenc.
A megemlékezés végén Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszönetet mondott a tanulók színvonalas előadásáért, s elmondta, hálát érez, amiért összegyűlhet itt a helyi magyarság és együtt emlékezhet nemzeti ünnepeire.
CsA
