Magyarország kormánya a 2016-ös évet a 70 évvel korábban a Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, amelyhez kapcsolódva a GULÁG Emlékbizottság négy témakörben pályázati kiírásokat hirdetett meg. A Beregsomért Jótékonysági Alapítvány sikeres pályázati anyagot nyújtott be a helyi református templom kertjében található GULÁG-emlékmű felújítására és környezetének szebbé tételére. A GULÁG-emlékművel párhuzamosan a Beregsomért Jótékonysági Alapítvány saját forrásból, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és Magyarország Beregszászi Konzulátusának segítségével – ugyancsak a beregsomi templomkertben található – az I. világháborús emlékmű felújítását is elvégezte. A beregsomi áldozatoknak, hősi halottaknak emléket állító emlékművek felújítási munkálatainak befejezése alkalmából vasárnap újraavatási ünnepséget szervezett a református templom kertjében.
Az istentisztelet után Fejes Norbert, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kommunikációs és kapcsolattartási referense köszöntötte és bemutatta a vendégeket, akik között ott volt Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke, Tóth Miklós, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, az UMDSZ alelnöke, Hegedűs Attila, Beregsom község polgármestere, Fejes Tibor járási képviselő, Barta Ferenc, a KMKSZ beregsomi alapszervezetének elnöke, Szántó Edit, a KMKSZ bátyúi alapszervezetének elnöke.
Elsőként Erdei Péter, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja szólt a megjelentekhez. A diplomata beszédében kifejtette: ma már köztudott, hogy az 1944-ben kiagyalt halálmenetet csak minden harmadik elhurcolt élte túl. Minek is nevezhetjük ezeket a vétlen embereket? Definiálható úgy is, hogy a kollektív bűnösség alapján végzett rabszolgaszerző begyűjtés előre kitervelt, pontosan meghatározott életkorú áldozatai voltak, akiket még a hadifoglyokat megillető elemi bánásmódban sem részesítettek.
A családjuktól elszakított, a kegyetlen pusztulásra ítélt lágerlakóktól úgyszólván mindent elvettek a sztálinisták, de hitüket mégsem tudták megtörni, hiszen Istenre bízták sorsuk alakulását, az elcsigázottak Istenhez fohászkodtak haláluk órájában, a borzalmakat túlélők Istentől várták a szabadulást. Lelki aspektusból nézve, hetvenkét évvel ezelőtt az élniakarás irattatta velük a szolyvai, szambori és más gyűjtőlágerekben, a Gulág munkatáboraiban azokat a lágerimákat, lágerleveleket, amelyekben napi fohászaikat fogalmazták meg, okulásként a jövő nemzedék számára is. Különböző veszteséglista és -mérleg készült – mondta Erdei Péter – de egy mindenképpen biztos, hogy a Gulág lágereiben többen haltak meg, mint a harctereken. Akik a túlélési hit lelki fegyverével vértezték fel magukat, azok a fizikai halált is megúszták, legyőzték. A táborokban elszenvedett szenvedésre épült az Istenhez fohászkodók hite, apáink hite. Ez táplálja ma a mi hitünket is, erőt ad nekünk a fennmaradáshoz, nyelvünk és kulturánk fel nem adásához…
Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezet elnöke beszédében kiemelte, elődeink a hazáért, a szabadságért vígan, dalolva mentek az első világháborúba, így volt ez Somban is. – A szörnyű pusztítások után számunkra egy még nagyobb csapás következett: Trianon. De az emberek kisebbségi létben is élni akartak, magyarnak vallották magukat, így számba véve veszteségeiket elesett hőseiknek emlékművet emeltek Kárpátalja majdnem minden magyarok lakta községében és városában. Ám semmit sem érnek az emlékművek, ha nem lesznek, kik megemlékeznek hőseinkről, mártírjainkról, ha nem lesz, kik elolvassák az emlékművek üzenetét. Őrizzók meg hát múltunk emlékeit, anyanyelvünket, templomainkat.
Dr. Zubánics László kifejtette, az utóbbi hetekben, hónapokban sokan rácsodálkoznak arra, és felháborodnak azon, hogy középületeinken, templomaink mellett különböző emléktáblák, emlékművek vannak, amelyek az 1100 éves magyar múltra utalnak vissza. – Mi megpróbálunk ráutalni arra a múltra, amely a miénk volt. Miért zavarnak ezek a jelek? Hiszen ha belegondolunk a kereszténység gyökereibe, láthatjuk, hogy az emlékjelek, emlékkövek elhelyezése olyan hagyomány, amely a zsidóság vándorlásának korszakából maradt fenn – mondta az UMDSZ elnöke, majd hozzátette: 20. századi történelmünk sajnos több világégéssel átrajzolta a határokat, voltunk ilyen-olyan államok polgárai, de a kárpátaljai, beregi magyar emberek mindig igyekeztek törvénytisztelő, közösségük iránt elkötelezett emberként élni, dolgozni, családot alapítani. – Manapság is a kitartás kell, hogy buzgólkodjon bennünk, hogy ez a kis ölelésnyi haza, amelyet mi Kárpátaljának nevezünk, megmaradjon. Mindenkinek a maga helyén, a maga posztján tennie kell szívvel-lélekkel, következetesen. Kitartásunkban együtt próbáljunk meg tenni magyar közösségünkért és magyar nyelvünkért.
Jakab Attila református lelkész Isten áldását kérte a rendezvényre, ezt követően a jelenlévő társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit a felújított emlékműveknél.
Hegedűs Csilla
