Még az orosz-ukrán háború kitörése előtt felmerült az a gondolat, hogy a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) megalakulásának 100. évfordulóját méltatva a 2023-as esztendőt a Reménység évének nyilvánítsa. Mert a vérzivataros XX. század ugyan sok megpróbáltatást hozott, ám az itt élő hívő emberek folyamatosan érezhették az Úristen megtartó kegyelmét. Amikor viszont elkezdődött az országunk jelentős részére kiterjedő fegyveres harc, sokan gondolták úgy – köztük hívő emberek is –, hogy most a túlélés időszakát éljük, amikor mindenki menti a még menthetőt: a hadköteles férfiak a puszta életüket, a házaspárok a családok egységét, gyermekeik épségét, féltett jövőjét, a nyugdíjasok törékeny biztonságukat. Így látszólag joggal merült fel a gondolat, hogy a Reménység évének megtartását halasszuk későbbre. A mögöttünk hagyott évszázad, s nemkülönben az immáron több mint 600 napja tartó háború történései világossá tették, hogy igenis van miért hálát adnunk.
Akik töretlen hittel bíznak a Istenben, a történelem urában, azok a mai embert próbáló körülmények közepette is egy reményteljes jövőt álmodnak szeretteik és az egész kárpátaljai magyarság számára. A száz évvel ezelőtt megalakult Kárpátaljai Református Egyház évfordulója tiszteletére és az eljövendő nyugalmasabb és építő jellegű jövőben bízva a kárpátaljai református egyházközségekben ezekben a napokban ültetik el a Reménység fáját, ahogy tették ezt az elmúlt vasárnap a KRE vezetői az ünnepségre érkezett szolgatársakkal együtt a püspöki hivatal kertjében. Amikor is egy platánfa került elültetésre.
Áhítatában Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy aki az elmúlt század során megtartott bennünket, az továbbra is oltalmazni fogja az Őbenne hívő és az Ő törvénye szerint élőket. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fohászában arról szólt, hogy aki fát ültet, az a jövendőnek üzen. Mennyei Édesatyánk, hozd el a békességet, a növekedést, adj hitet a csüggedőknek, hangzott az ima. A jelenlevők ezután a hivatal parkjában megkoszorúzták a szovjet korszak alatt mártíromságot szenvedett, illetve a gulágra hurcolt lelkipásztorok emlékművét.
Jubileumi zsinatra jubileumi zsoltárt kaptunk: „Ujjongjatok az Úrnak, vigadozva járuljatok az Ő színe elé” – idézte a századik zsoltár szavait Fekete Károly a zsúfolásig megtelt beregszászi templomban az emlékzsinatra összesereglett hívek előtt. De van-e még kedvetek, okotok arra, hogy ujjongjatok? A mostani megpróbáltatásokkal terhelt nehéz idők, az átélt fájdalmak és sérelmek sokak lelkében eltorlaszolják az ujjongás hangjait. De lássuk be, nem akármilyen száz év, bizony nem eltékozolt évszázad van mögöttünk. Amikor is a kárpátaljai reformátusok himnusza, a Mindig velem, Uram hitelesen szólt az éneklők ajkán, s ezáltal még mélyebb értelmet nyert. Ne feledjük, a lelki tunyaság a hívő emberen is elhatalmasodik, néha ő is elkeseredik. De ne feledjük, hogy mi nem vagyunk pásztor nélküli juhok, és az Istenre tekintés segít abban, hogy másokra is odafigyeljünk. Ne csak a magunk gondjával legyünk elfoglalva, hanem együttes erővel a közösség problémáit is próbáljuk megoldani. Jézus a szeretet központi világképét hozta el, legyőzte az énközpontúságot, a másokat az életünkből kirekesztő egoizmust. Éppen ezért őérte, őáltala mindenkor ujjonghatunk, fogalmazott Fekete Károly.
Danku Gábok főgondnok beszámolt a KRE elmúlt száz évének legfontosabb történéseiről, a gyülekezetek, az egyházi iskolák, árvaotthonok, óvodák, szegénykonyhák újjászervezéséről, és beszélt arról, hogy milyen sokoldalú és sokrétű karitatív munka jellemzi ma egyházunkat.
Hűség, bátorság, alázat – folyamatosan ezeket az erényeket tanuljuk tőletek, valahányszor hozzátok látogatunk, áll abban a levélben, amelyet Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke küldött az ünneplőknek, s amelyet Baksa Dávid csapi lelkipásztor olvasott fel.
Köszönjük néked, Úristen, hogy az elmúlt száz esztendő alatt Szentlelkeddel ébredést hoztál el a szívekbe és ébren tartottad a hitet. Tiéd a dicsőség lelkipásztorainkért, hitoktatóinkért, valamennyi szolgálattevőnkért, templomainkért, iskoláinkért, óvodáinkért – hangzott Zán Fábián Sándor püspök imájában. Ezt követően Bertók Béla, a KRE első püspökéről, az ő nagyívű egyházszervezési munkájáról hallottunk visszaemlékezést Orosz Zsolt lelkipásztor előadásában.
Hatalmas Istenünk, megmagyarázhatatlan dolgokban mutattad meg hatalmadat, emlékeztetett rá fohászában Hadnagy István, a Beregi Egyházmegye gondnoka. Most igen nehéz időszakot élünk, amikor fájdalmas veszteségek érnek bennünket. Azért könyörgünk, hogy csak az élő hitet el ne veszítsük.
A reménység hálaadással kezdődik, figyelmeztetett igei szolgálatában Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. A gondviselő, aki hűséggel hordozott bennünket eddig, ezután is hordozni fog. Így lesz reményteljes jövőnk még akkor is, ha olykor a halál árnyékának völgyében is vezet az utunk.
Az előttünk járó hitvalló ősök, az ő gerincességük, töretlen istenhitük tartott meg bennünket, mondta Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke.
A háborús helyzet miatt sokan arra kényszerülnek, hogy elhagyják szülőföldjüket, emlékeztetett rá zárszavában Zán Fábián Sándor. Nekünk, az itthon maradottaknak viszont mindenképpen ki kell tartanunk, hogy akik a nehezített körülmények miatt elmentek, ha legelső alkalom adódik, visszavágyjanak. Kárpátalja, ha nincs az országban háború, nyugodt, a lelki építkezésre és hitbéli erősödésre egyaránt alkalmas hely, ahol kevésbé csábít a kísértések reklámfénye, nem zavarja az emberek tisztánlátását a bőség zavara.
A KRE megalakulásának 100. évfordulója alkalmából az emlékzsinaton a jelenlevők hitvallása és fogadalomtétele hangzott el. Majd Taracközi Ferenc, a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze beszámolt arról a nagyszabású munkáról, amely az egyházban zajlik. A szerzők három kötetben tervezik bemutatni azt, hogy gyülekezeteinkben milyen sokrétű és sokszínű tevékenység, hitépítő munka zajlik. Az első kötet, amely a Beregi Egyházmegye életébe enged bepillantást, már el is készült.
Az ünnepi alkalmat a Mezőváriban élő Kovács család énekszolgálata tette még felemelőbbé.
Kovács Elemér
