A helyi önkormányzat és az UMDSZ Ungvári Járási Szervezete szervezésében október 29-én, vasárnap került sor Palágykomorócon a Hidak című szoborkompozíció ünnepélyes felavatására. A szeles, esős időjárás miatt az eseményre a helyi kultúrházban került sor, majd az ünnepség végén a jelenlévők kivonultak a szoborkompozícióhoz, ahol emlékfotók készültek.
Az ünnepségre érkezett vendégeket Imre Gyula köszöntötte. Közöttük voltak Buhajla József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Doma István, az UMDSZ alelnöke, Szűcs Pálmát, az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke, Kotljár Mária, az Ungvári Járási Állami Közigazgatási Hivatal kulturális osztályának vezetője, dr. Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, Matl Péter szobrászművész, a Pro Arte-Munkács Civil Művészeti Egyesület elnöke, Kulin Ágnes festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke, Jackiv Tibor, az Ungvári Járási Tanács képviselője, Gerék-Penyák Emese, az UMDSZ palágykomoróci alapszervezetének elnöke, Andrejcsák-Tóth Anett, az Ungvári Járási Tanács képviselője, a KMKSZ palágykomoróci alapszervezetének elnöke, a testvértelepülések képviseletében Asbóth Szabolcs, Kamond község (Veszprém megye) polgármestere, Molnár Károly, Kaposkelecsény polgármestere, Miklós Ferenc, Szap polgármestere, Lakatos László Dobóruszka egykori polgármestere. A településeken működő történelmi egyházak képviseletében jelen volt Petenko Miron atya, Palágykomoróc római katolikus plébánosa és Szkoropádszky Péter atya, Palágykomoróc görög katolikus paróchusa.
Imre Gyula röviden ismertette a szoborkompozíció megszületésének történetét:
– Bizonyára nincs olyan jelenlévő e teremben, aki ne ismerné Nagyszelmenc és Kisszelmenc e két, magyarok lakta kettévágott ikerfalu történetét. A két Szelmenc lakói a kettészakítás 60. évfordulóján, falujuk országhatárán egy kettévágott székelykaput állítottak fel. A félbevágott székelykapu felállításának ötlete a BURCS baráti társaságtól származott. A két félbevágott székelykaput Bajusz Barnabás, Fuksz Sándor, Gilányi István és Kajla János készíttették el erdélyi fafaragókkal, akik közül Gilányi István Nagyszelmencen született.
Ezen baráti társaság példáját követve a Pro Arte-Munkács Civil Művészeti Egyesület egyesület is úgy döntött, hogy szoborkompozíciót adományoz a Kisszelmenccel közigazgatásilag egybe tartozó Palágykomoróc községnek, hiszen a mai nehéz időkben jeleket állítunk jelenlétünknek.
A Pro Arte-Munkács tagjai a művészetért, a nemzeti identitás megőrzéséért, a helyi magyarság megmaradásáért dolgoznak, alkotnak, kiállításokat és szobrásztáborokat szerveznek. A civil szervezet 2014-ben alakult azzal a céllal, hogy Kárpátalja építészeti örökségét megőrizze és tovább gazdagítsa alkotásokkal. Tagjai azon fáradoznak, hogy jelenlétükkel bizonyítsák, részesei az egyetemes magyar kultúrának.
A szervezet tagjai munkácsi ipar- és képzőművészek, építészek. Megalakulásától kezdve e rövid idő alatt a Pro Arte-Munkács két rendezvényt bonyolított.
Ezek egyike 2014. október 3. és 12. között megszervezett I. Kárpátaljai Kőszobrász Tábor volt, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sikerült megvalósítani. A beregszászi járási Borzsován egy hétig négy szobrászművész faragta a környező települések legendáihoz kapcsolódó alkotásokat, melyeket a tábor végén avattak fel.
Az alkotótábor Matl Péter ötlete alapján jött létre, akinek nem ez volt az első ilyen kezdeményezése. Ugyanis a 2000-es évek elején a munkácsi polgármesteri hivatal támogatásával három alkalommal is szervezett hasonló tábort, művészeti szimpóziumot, amelynek eredményeként Munkács városa három év alatt 28 köztéri szoborral gazdagodott, míg Aknaszlatinán – hasonló keretek között – hét magyar szent szobrát faragták meg a részt vevő művészek. A Pro Arte-Munkács megalakulása után átvette ezt a munkát, így az alkotótáborok már rendszeresen jönnek létre a szervezet égisze alatt.
Az idei évben az egyesület tagja a beregszentmiklósi várkastélyban tartották meg kőfaragó táborukat. A tábor a Bethlen Gábor Alap és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósult meg, az alapanyagot a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal biztosította. Idén huszonhat szobrász közül választották ki a szervezők a tábor hat résztvevőjét, akik közül öten a kárpátaljai Novoszelicáról származó mészkövet faragtak, ami kemény, időtálló Pannon-tengeri üledék, 190–210 millió éves kőzet. Egy műalkotás pedig téglából készült.
Az idei tábor témája a Hidak volt – hidak, amelyek összekötnek kultúrákat, nemzeteket, nyelveket. Ugyanakkor a híd két világ közötti összeköttetés, a földről, az érzékiből az érzékfeletti világba való átjárás szimbóluma. A Tejút számos néphagyományban a lelkek égbe emelkedését biztosító híd. A görög mitológiában a Zeusz által készített szivárvány az ég és a föld között feszülő híd, amelyen a jó hír hozója, Irisz ereszkedik le. A keresztény művészetben szintén megjelenik a lelkek halál utáni útjának ábrázolásán a Pokol folyóján átvezető híd, amely az átjutókat a Paradicsomba, a lehullókat viszont az örök kárhozatba vezeti.
De remény jelentéseként is megjelenik Juhász Gyulánál: „Minden örvényen át híd a remény” – írja A szerzetes hóráiból című versében. A népek békés együttélését valló felfogásban a nemzetiségek nyelvi, kulturális hagyományaik révén sajátos „hídszerepet” töltenek be honfitársaik és anyanemzetük között.
A Dániából, Iránból, Lengyelországból, Magyarországról, Spanyolországból és Ukrajnából érkezett 6 résztvevő két hét alatt komoly műveket formált, amelyek Kárpátalja különböző településeire kerülnek.
A magyarországi Balanyi Zoltán művész úr a mindjárt felavatásra kerülő szoborkompozícióban a nemzetiségek közötti kapcsot formázta meg. Pár szót a mesterről, Balanyi Zoltánról. Kecskeméti származású, 1971-ben született. Az építőipari technikum elvégzése után 1992–1997 között végezte tanulmányait szobrász szakon a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán. 1998-ben itt kezdte meg doktori képzését, vezető tanára: Bencsik István volt. A képzés keretében állami ösztöndíjjal a Karlsruei Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat. 2001-ben a Pécsi Egyetem Művészeti Karán DLA abszolutóriumot, majd 2007-ben szobrászként DLA fokozatot szerzett. 2002-ben tanulmányútra ment Kiotóba, ahol Japán utolsó 1500 évének faépítészetét, kőkultúráját, és szobrászatát tanulmányozta. Jelmondata: „A másikhoz vezető híd önmagadon át vezet.” Több nemzetközi szobrász szimpóziumnak volt résztvevője: Villányon és Körmöcbányán (Szlovákiában), de járt Olaszországban, Görögországban és Japánban is. Művei Magyarországon és külföldön több csoportos és önálló kiállításon szerepeltek. 2004 óta a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán tanít, jelenleg adjunktus. 2011-ben a munkásságát bemutató önálló könyv jelent meg a Kecskeméti Főiskola kiadásában. Szabadidejében lovas hagyományőrzéssel foglalkozik. Jelenleg Fülöpháza határában egy tanyán él.
Az ünnepségen felszólalt Buhajla József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Szűcs Pálma, az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke, Matl Péter szobrászművész, a Pro Arte-Munkács Civil Művészeti Egyesület elnöke, majd Petenko Miron atya mondott rövid imát. Ezután egy rövid műsor következett, amelyen a palágykomoróci óvoda növendékei, a Nefelejcs leány- és asszonykórus, a helyi általános iskola diákjai és a kisszelmenci Szentháromság római katolikus templom egyházi énekkarának léptek fel. A program záró részében a jelenlévőket a Csipkés együttes szórakoztatta.
A szoborkompozíció a Bethlen Gábor Alap és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával a Pro Arte-Munkács Civil Művészeti Egyesület közreműködésével jött létre, a tereprendezési és elhelyezési munkálatokat az UMDSZ támogatta.
