Az útmenti, vagy útszéli keresztek bár eredetileg egy-egy település határát – kezdetét vagy végét – jelentették, átvitt értelemben szolgálják a lelki eligazodást, figyelmeztetnek a határok (kezdet és vég, magasság és mélység) jelentőségének felismerésében. Sok helyen hegy- és dombtetőkön állítottak kereszteket – a vertikális határok megmutatására. Katolikus országokban nincs hegycsúcs kereszt nélkül: a hegycsúcs megmászása a gondolkodó ember számára egyben a transzcendenciához, a kereszthez való felkapaszkodást is jelentette, mert a kereszt lábánál az ember megérzi és megérti, hogy egy világ határához/végéhez és egy másik világ megsejtéséhez érkezett el. Mindebből adódóan az útszéli kereszt imádságra vagy legalább egy keresztvetésre késztet. Latin elnevezése ezen kívül utal arra, hogy a Kereszt (azaz Isten Fia) az emberrel együtt járja a küzdelmes földi utat, ott van vele határ/döntés-helyzeteiben. A XX. század „izmusai” nem kedveztek ezeknek az útmenti kereszteknek sem, apránként eltünedeztek, csupán a közelmúltban kezdtek el újra kereszteket állítani a hívek.
Macsolán a Biriki testvérek – Erzsébet, Rita és Gyula – döntöttek úgy, hogy a község határában „hálából a Jó Istennek mindenért” ilyen útmenti keresztet állítanak. A kereszt ünnepélyes felszentelésére az elmúlt esztendő utolsó napján került sor. Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános kezdő beszédében köszöntötte a jelenlévőket, valamint megfogalmazta az esemény fő célját: a kereszt emlékeztessen Krisztus szeretetére és áldozatára minden arra elhaladó embert.
A Majnek Antal római katolikus megyéspüspök által vezetett szentelés szertatásának kezdőn szövegében is elhangzott az esemény lényege:
– Mikor új keresztet készülünk ünnepélyesen megáldani, hittel tiszteljük Isten örök tervét, amivel a kereszt titka az Isteni irgalom szentsége lett. Amikor feltekintünk a keresztre, arra emlékezünk, hogy Isten részt vett emberi sorsunkban, és Benne lett teljessé annak a szeretetnek a titka, amellyel Krisztus szerette az Egyházát. A kereszt tiszteletekor emlékezzünk arra, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Amikor nap mint nap viseljük Krisztus keresztjét, kövessük őt nagylelkűen!
A rövid szentírási szakasz felolvasása után következett Majnek Antal püspök ünnepélyes beszéde:
– Nincs még egy olyan szimbólum talán, amely annyira megosztaná a világot, mint a kereszt jele – hangsúlyozta a főpásztor. – A kereszt mellett nem mehetünk el közömbösen: vagy ellene van az ember vagy mellette. A kereszt jelével lettünk megkeresztelve, az ő halálában és feltámadásában lettünk megmerítkezve, ezt éljük át egész életünkben. Egy olyan időszakban élünk, amik
or Európa kezdi szégyellni a keresztet, az az Európa, amely Nagy Konstantin óta a keresztnek köszönheti a születését, létét, minden bajból való feltámadását. Iskolákban, templomok tornyából leszedik. A kereszt viseli azóta is magán Jézusnak a sorsát. Mi, akik most itt összegyűltünk, megvalljuk a hitünket abban, hogy az életünk Vele kezdődik és Vele is fejeződik be.
A szentelési szertartást két rítus szerint végezték, a görögkatolikus részét Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök végezte, aki szintén szólt az összegyűlt hívekhez.
– Ennek a keresztnek a hatása remélhetőleg ki fog terjedni az egész falura, tanúságtevő jel lesz a macsolai közösség számára. Mert célja, hogy hatással legyen az életünkre, hogy az emberek, kiváltképp a más vallásúak, lássák, hogy mi ezt nem szégyelljük, hanem vállaljuk. Reméljük, hogy minden macsolai és nem macsolai, aki elhalad a kereszt mellett, eszébe jut, hogy hiteles tanúként kell élnünk ebben a világban, mert egy fegyverünk van: a hiteles keresztény élet ─ bátorította a híveket.
A feszület leleplezése közben a püspök elmondta az áldás szavait, majd szentelt vízzel meghitette azt. A szentelés után a szervezők megvendégelték a jelenlévőket és a polgári év utolsó napján boldog új évet kívántak egymásnak.
