Napra pontosan 33 esztendeje alakult meg Kijevben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Hogy mit sikerült ezen emberöltőnyi időszakban megvalósítani a kezdeti tervekből? – a történészek feladata lesz megítélni. A Szövetség történetét feldolgozó gyűjteményből az "első lépéseket" idézzük meg a Kárpáti Igaz Szó jelen lévő szerkesztőjének jóvoltából.
Az évforduló alkalmából ezúton szeretnénk köszönteni a Szövetség minden tagját, szimpatizánsát!
MEGALAKULT AZ UMDSZ
Az Ukrajnában élő magyarokat tömörítő Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Lvovi Magyar Kulturális Szövetség és a Magyarok Kijevi Egyesülete vezetői kétnapos kijevi közgyűlésükön megalakították az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget.
A kijevi Bratislava Szálló üléstermében megtartott tanácskozás részvevői közös nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy elismerik és támogatják Ukrajna függetlenségét, de emellett szükségesnek tartják egy olyan országos koordinációs testület létrehozását is, amely hatékony munkát fejt ki az egy tömbben és szórványban élő magyarok érdekének és jogainak védelmében, anyanyelvi kultúrájuk megőrzésében, nemzeti tudatuk formálásában.
A közös szándékot megfogalmazó alapítólevél és az új szövetség jellegét, céljait, testületi felépítését és vezető szerveit rögzítő alapszabály elfogadását követően a küldöttek Fodó Sándort választották az UMDSZ elnökévé, míg a két társelnök feladatát Vígh János (Kijev) és Ilku Marion József (Lvov) látják el.
Tudósítónk
(Kárpáti Igaz Szó, 1991.10.08.)
Az alakuló közgyűlés részvevői közül többen is történelmi jelentőségű eseményként értékelték az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség létrejöttét. Hogy valóban így van-e, vagy sem, nem vitatom, hiszen abban bizonyára mindenki egyetért, hogy történelmi időket élünk, s mi magunk is, akarva-akaratlanul, részesei és formálói vagyunk a történéseknek, a történelemnek. A szuverenitását kinyilatkoztató Ukrajna magyarságát tömörítő UMDSZ pedig szándékaiban is konkrét és határozott politikai célokat tűzött maga elé. S itt nem csupán arra gondolok, hogy minden szintű választá¬son képviselő-jelölteket állít majd a hatalmi szervekben va¬ló jelenlétének biztosításáért, mivel azt a KMKSZ már eddig is megtette. De ma egyértelműen politikai tettnek számít a magyarság érdekvédelme, személyi és kollektív jogainak kieszközlése, kultúrájának, nyelvének ápolása és fejlesztése, nemzeti tudatának megőrzése is. Hiszen a Jelenlegi fölöttébb bonyolult társadalmi helyzetben azt is politikai követelésnek tekintik, amit különben egy demokratikusan működő hatalom természetes adománynak tekint az állampolgárok számára. Csakhogy nálunk, egyelőre, még minden természetellenes. Éppen ezért ebben a politikai széljárásban csakis az erők összefogásával lehet leginkább célba érni.
Ennek felismeréséig az ország különböző vidékein működő magyarságot tömörítő kulturális szervezetek már korábban eljutottak, sőt erről ez év kora tavaszán a KMKSZ jubileumi rendezvénysorozatán meg is állapodtak. Akkor még egy országos, tehát az egész Szovjetunióra kiterjedő szervezet létrehozása került szóba, ami viszont a Birodalom széthullásával elvesztette aktualitását. Így az Alapítólevelet és a Szövetség Alapszabályát már csak hárman: Fodó Sándor, a KMKSZ, Ilku Marion József, a Lvovi Magyar Kulturális Szövetség és Vígh János, a Magyarok Kijevi Egyesületének elnöke írta alá. De képviseltették magukat az eseményen az észtországi és a kazahsztáni magyarok is.
A Bratislava Szálló üléstermében megtartott tanácskozáson a házigazdák nevében Vígh János köszöntötte a közgyűlés részvevőit és a meghívott vendégeket, de az alaphangot Fodó Sándor adta meg azzal a megállapításával, hogy mi itt valamennyien történelmi jelentőségű esemény részesei vagyunk, s éppen ezért ennek felelősségével kell döntenünk minden egyes kérdésben. Az Alapszabályban feltétlenül tükröznünk kell, hogy csakis a szuverén Ukrajna keretei között képzeljük el létünket, tehát soha nem állt szándékunkban hátba támadni Ukrajnát és elszakítani tőle Kárpátalját, ahogyan ezt egyes politikai körök olykor állítják. Ha ugyanis így lenne, nem alakítanánk meg egész Ukrajnára kiterjedő szervezetünket. Ezzel együtt az egyetemes magyarság részének tekintjük magunkat, amit a közgyűlés dokumentumaiban is rögzítenünk kell. Amint azt is, hogy itt ma szuverén, egymástól független szervezetek egyesülnek a Szövetségbe. Azaz, a KMKSZ semmilyen módon nem akarja kihasználni azt az előnyét, hogy nagy tömegekre támaszkodhat. Egyedül csak magyarságunkért és megmaradásunkért folytatott harcunk tömöríthet össze bennünket.
Az alakuló gyűlés annak a felelősségnek a megnyilvánulása, amelyet a szülőföldjükön élők éreznek a szórványban, idegen nyelvi közegben élő magyarok iránt, hangsúlyozta Szabó László, a Magyarok Világszövetségének főtitkár-helyettese. Ellenben ennek a felelősségérzésnek kölcsönösnek kell lennie, tehát azoknak is érezniük kell a szülőföldön maradottakért, akik onnan elkerültek. Tehát elő kell segíteniük az otthon maradottak boldogulását. Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke afölötti örömének adott hangot, hogy a magyarok otthon érzik magukat Ukrajnában, bátran vállalják önmagukat, és önmaguk akarnak dönteni sorsuk alakulásában. Mi, horvátországi magyarok, örülünk annak, hogy Önök pozitív értelemben vett jó munkát végezhetnek.
Dr. Páldi András, a Magyar Köztársaság Főkonzulja szintén történelmi jelentőségű eseményként értékelte a rendezvényt, hiszen itt végül is egy hatalmas ország, a szuverén Ukrajna magyarsága egyesül. Azok a magyarok, akik szét-szórtságuk miatt korábban nem is tudtak egymásról. Páldi úr kitért Magyarország és Ukrajna jó kapcsolataira, amelyekhez hasonló közvetlen szomszédjai közül csak Ausztriával van a Magyar Köztársaságnak. Az Ukrajnával aláírt nemzetközi szerződések nem csupán nagyon fontosak, hanem példaértékűek is. Magyarország volt az első, amely el¬ismerte Ukrajna függetlenségét. Nem véletlenül jelentet¬te ki Kravcsuk úr, hogy Ukrajna Magyarországgal tudta kiépíteni a legmagasabb szintű politikai kapcsolatokat, aminek természetesen számunkra is nagy Jelentősége van. Ha ugyanis korábban egyetlen országgal sem tudtuk elérni a nemzeti kisebbségek jogainak elismerését, akkor az ukrán kormány ezt megtette, méghozzá olyan időszakban, amikor Közép-Európában felélénkültek a nemzeti villongások.
Alekszandr Mirosnyicsenko, az Ukrán Miniszteri Kabinet nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának osztályvezetője azon meggyőződésének adott hangot, hogy a szuverén Ukrajna nemcsak szülőföldje lesz annak a 110 nemzetnek és nemzetiségnek, amely a területén él, hanem otthona is, amelyben mindenki Jól érzi magát. S ezért az ország vezetői mindent meg is tesznek. Bizonyság erre az általa képviselt bizottság létrehozása, amit rövidesen a Nemzeti Kultúrák Központjának megalakulása követ, s az a rövidesen létrejövő alapítvány, amely reális anyagi segítséget nyújt majd a nemzeti kisebbségeknek kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik ápolásához.
Ilku Marion József a nacionalizmus és a sovinizmus egyre fenyegetőbb veszélyeiről szólt, arra figyelmeztetve a jelenlevőket, hogy óvakodjanak az óvatlan kijelentésektől, mert a Lvovban tapasztalható lengyel- és oroszellenes hangulat az ott élő magyarokat is fenyegeti. Bonyolítja a helyzetet ezen a téren, hogy egyes kárpátaljaiak lvovi lapokban közölt publikációi sem mentesek a magyarellenességtől, ami korántsem tesz jót az ott élőknek. De ha a KMKSZ és a most megalakuló új Szövetség továbbra a mostani következetes politikáját folytatja, elkerülhetőek a támadások.
Az ezt követően kibontakozott érdemi vita során a küldöttek a leendő szervezet keresztelőjét kísérelték megejteni, de a sokféle megnevezés között nem tudtak dönteni. Így ezt későbbre halasztották. De nem kevésbé parázs vita alakult ki az Alapítólevél és az Alapszabály megvitatása közben sem. Valójában azonban nem elvi vita volt ez, mivel az alapvető feladatokkal, célkitűzésekkel mindenki maradéktalanul egyetértett. Sokkal inkább annak a felelősségnek a megnyilvánulásáról volt szó, amelyet a részvevők az elfogadandó dokumentum minden egyes mondatáért, szaváért éreztek. Hogy azok mindenki számára világosan és közérthetően tükrözzék az ukrajnai magyarság szándékait, amelyeket soha nem mások ellenében, hanem másokkal együtt, a szuverén Ukrajna keretében akar megvalósítani, az egy tömbben és szórványban élő magyarok érdekeinek és jogainak védelmében, anyanyelvi kultúrájuk megőrzésében, nemzeti tudatuk formálásában.
Az alakuló gyűlés végül mégiscsak teljesítette feladatát, s amikor este hét órakor megjelentek az ülésteremben a különböző sajtószervek képviselői, a Szövetségbe tömörült szervezetek vezetői, ha kissé fáradtan is, de annál nagyobb örömmel jelenthették be az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség megalakulását.
Maradt persze tennivaló másnapra is bőven. A vasárnap délelőtt az előző napon kidolgozott és elfogadott dokumentumok végső formába öntésével, csiszolásával telt el. Az elnök és a társelnökök megválasztására azonban már csak a délutáni órákban, a Magyar Köztársaság Kijevi Főkonzulátusán adott fogadáson került sor. A Szövetség első számú vezetője Fodó Sándor lett, míg a társelnöki megbízatást Vígh János és llku Marion József kapták.
Ezzel a nagy mű elkészült, megalakult az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. De hogy végül is milyenre sikeredett, beváltja-e a hozzáfűzött reményeket vagy pedig csupán egy ígéretes kísérlet marad, ezután dől el. Viszont elsősorban rajtunk, ukrajnai magyarokon múlik, hogy tudunk-e élni az újabb lehetőséggel.
Erdélyi Gábor
(Kárpáti Igaz Szó, 1991.10.10.)
Egyenjogú szövetségek egyesülése
Útban hazafelé, nem hagyhattam ki természetesen az alkalmat, hogy egy rövid beszélgetésre ne kérjem fel az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, Fodó Sándort.
Kézenfekvő, hogy gratulációval kezdjem. Isten éltessen az UMDSZ elnökének székében.
Köszönöm a jókívánságot, de meg kell mondanom, a megtisztelő megbízatást nem csupán a személyem iránti tisztelet jeleként fogom fel, hanem a KMKSZ eddigi tevékenységének elismeréseként is, s nem utolsósorban biztatásként a jövő szempontjából. Mert az UMDSZ elnökének lenni nemcsak rang, hanem felelősség is. Felelősség Kárpátalja és a diaszpórában élő magyarság sorsáért, jövőjéért.
– Bizonyára erre gondolta Főkonzulátuson rendezett fogadáson a Főkonzul asszony is, aki, miután gratulált, megkérdezte: Mondd, Sándor, jó ez neked?
– Nyilvánvalóan erre célzott, hiszen jól ismeri a KMKSZ elnökeként végzett munkám, beleértve a sikereket, a kudarcokat és a töprengéseimet. De ismeri az új megbízatással járó tennivalóikat is. Mert ezután kétségtelenül csak több lehet belőlük. A jövőben a kárpátaljai magyarságnak a diaszpórában élőkkel szemben a „kis anyaország” szerepét is fel kell vállalnia. Nagy jelentősége van viszont annak, hogy az UMDSZ létrejöttével a KMKSZ mozgástere kiszélesedett, egy regionális szervezetből országos Szövetséggé nőtte ki magát. És ez egy több mint ötvenmilliós államban nem kis dolog.
– Az alakuló ülésen többször is kihangsúlyoztad, hogy egyenjogú, teljesen szuverén szervezetek egyesüléséről van szó. Miért tartottad ezt fontosnak újra és újra elismételni?
— Ennek egyetlen oka volt. A lembergi és a kijevi magyarokban tudatosítani kellett, nincs okuk tartani attól, hogy csatlakozásukkal elvesztik eddigi önállóságukat. S a mintegy 30–40 ezer tagot számláló KMKSZ bekebelezi őket, rájuk kényszeríti akaratát. Ez soha fel nem merült bennünk. Mindig is a szuverén szövetségek egyesülését tartottuk elfogadhatónak és megvalósíthatónak. S itt szeretném ismételten leszögezni, rendkívül hálásak vagyunk lembergi és kijevi barátainknak azért, hogy megértették az országos szervezet létrehozásának szükségességét, és kezdettől fogva támogattak is bennünket ebben a törekvésünkben. De nem kevésbé fontos számunkra az sem, hogy a lembergi és a kijevi szervezetek kis létszámuk ellenére rendkívül tekintélyes erkölcsi és intellektuális erővel rendelkeznek, soraikban országos jelentőségű tudósok, egyetemi tanárok, neves kulturális személyiségek vannak. Reméljük, ezt a tőkét a jövőben fokozottabb mértékben tudjuk hasznosítani a kárpátaljai magyarság számára is. De visszatérve a kérdésedhez, leszögezném, hogy az UMDSZ vezetésében is a kollektív elvet szeretném érvényesíteni. Messzemenően támaszkodni akarok Vígh János és Ilku Marion József társelnökök segítségére, munkájára. Habár az idő rövidsége miatt a feladatok megosztásáról még nem állapodtunk meg, de az magától értetődik, hogy Vígh János, az országos hírű építész lesz a kijevi képviselőnk, az ő feladata lesz Ukrajna hatalmi szerveivel való állandó kapcsolattartás. S nem kevésbé fontos tennivalók hárulnak llku Marion Józsefre. Mivel a legjelentősebb ukrajnai politikai mozgalom, a Ruh központja Nyugat-Ukrajna, s ezen belül Galícia, llku barátomra vár az a feladat, hogy az UMDSZ és a Ruh sokban eltérő álláspontját egymáshoz közelítse, megértesse a Ruh vezetőivel, hogy a magyarok csakis a szuverén, demokratikus Ukrajnában képzelik el a jövőjüket.
Köszönöm a beszélgetést.
E. G.
(Kárpáti Igaz Szó, 1991.10.10.)
