Ismét eltelt egy esztendő. Közösségünk számára tartogatott felemelő és szomorú pillanatokat egyaránt. Az élet semmivel sem lett könnyebb, de legalább jól esik érzékelni az anyaország féltő gondoskodását. Az is bizakodásra ad okot, hogy magyarságszervezeteink 2015-ben elindult együttműködése nem torpant meg, sőt, talán erősödött is. Szükség is van rá, mert közösségünknek akad éppen elég rosszakarója Kijevben és helyben egyaránt. Közösen ezeket a megalapozatlan támadásokat is könnyebb kivédeni.
Évértékelő interjú dr. Zubánics Lászlóval, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökével
Zubánics Lászlóval, az országos demokrata szövetség elnökével 2016 legaktuálisabb témáiról beszélgettünk.
– Bő egy év távlatából hogyan értékelné a kárpátaljai magyar összefogás eredményeit?
– Azt kell mondanom, a 2016-os események igazolták azokat a várakozásokat, amelyek a kárpátaljai magyar–magyar együttműködést övezték. A közelmúltban egy nagyobb merítésű szociológiai felmérést készítettek Kárpátalján, amely során mind a magyar, mind pedig az ukrán lakosság véleményét kikérték az aktuális viszonyokról. Az eredmény valószínűleg mindenkit meglepett, mármint pozitív értelemben. Egyrészt a magyar összefogás révén, másrészt a magyar kormány intenzív „odafigyelési” politikájának köszönhetően mi magunk is, valamint a velünk együtt élő többségi nemzet képviselői is sokkal erősebbnek érzékeljük a súlyunkat, mint amekkora az valójában a lélekszám, illetve a politikai befolyás alapján. Az anyaországi támogatásoknak és a hosszú idő után létrejött magyar egységnek köszönhetően a nagyarányú elvándorlás ellenére mind magunk, mind pedig az ukránság többre becsüli a vidék magyarságát valós számarányánál. Mi azt 22,8 százaléknyira taksáltuk, az ukránok szerint 18,4 százalékát alkotjuk Kárpátalja lakosságának, miközben tudjuk, a 2001-es népszámlálás során 12 százalékot mértek, ami azóta biztosan csökkent. Ez többek között az együttműködésünknek is köszönhető, összeadódtak a kárpátaljai magyar erőviszonyok. Sikerült kiküszöbölni a korábbi párhuzamosságokat, gondolok itt arra, hogy nincsenek megduplázódott nemzeti ünnepek, mi több, meghívjuk egymást saját rendezvényeinkre. Ezt a szervezetek tagsága, de az egyszerű kárpátaljai ember is tolerálja, hiszen nem kell önmagában meghasonulnia. A választási együttműködésen túl sikerült megállapodnunk egy olyan általános keretegyezményben, amely lehetővé teszi szervezeteink szorosabb együttműködését. Ennek köszönhetően most már az UMDSZ képviselői is jelen vannak azokban a grémiumokban, ahol a kárpátaljai magyarságot érintő ügyekben döntések születnek. Kikérik a véleményünket. Természetesen még mindig vannak kisebb-nagyobb egyenetlenségek az együttműködési rendszerben, elsősorban ott, ahol 2015 őszén nem sikerült megállapodnunk a közös fellépésről. Az elmúlt esztendő világosan megmutatta, hogy ezeken a helyeken is nagyobb eredményeket tudnánk felmutatni, ha a helyi aktivistáink képesek lennének felülemelkedni a múlt sérelmein.
– Mennyire változott meg a magyar kormány és az UMDSZ közötti korábbi mostoha viszony?
– Meglátásom szerint a magyar kormány és az országos szövetségünk kapcsolatának alakulásában a 2014-es közgyűlésünk, illetve a nemzetpolitikai értékekhez való rugalmasabb hozzáállásunk indított el jelentős elmozdulást. Ezt az idei Magyar Állandó Értekezleten (Máért) elhangzott értékelések is alátámasztják. A magyar kormánynak van ugyan egy stratégiai partnere a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) személyében, ez azonban nem zárja ki, hogy stabil, partneri együttműködést tartson fenn az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel is. Nem elhanyagolható tény, hogy a mi szervezetünk soraiban jelentős számban vannak jelen az értelmiség képviselői, akiknek a mellőzése súlyos hiba lenne. Az UMDSZ elnöksége az év elején elkészített egy jelentősebb tanulmányt a kárpátaljai magyarság gazdaságfejlesztési stratégiájáról, amelyet megküldött a magyar kormány illetékeseinek, jelenleg pedig az oktatási stratégia kialakításán dolgozunk. Szinte napi kapcsolatban vagyunk a nemzetpolitikai államtitkársággal és a Kárpátalja fejlesztésével foglalkozó kormánybiztossággal, így saját kapcsolati tőkénket és humánerő-forrásainkat mozgósítva gyakorlati szinten is bekapcsolódunk azokba a programokba, amelyek itt megvalósulnak. Nem minden esetben domborodik ki ebből a folyamatból az UMDSZ, azonban számunkra elsősorban a megvalósított eredmény, nem pedig a pozitív sajtóvisszhang vagy az önfényezés számít.
– Az anyaország soha korábban nem tapasztalt mértékben támogatja Kárpátalját. Mennyire érzékelhetőek ennek az eredményei?
– Az Ukrajnában zajló események, a belpolitikai és a gazdasági válság arra ösztökélte a magyar kormányt, hogy nagymértékű gazdasági erőforrásokat mozgósítson a helyi magyarság megmentésére és talpra állítására. A pedagógusok, közművelődési és egészségügyi dolgozók bérkiegészítése, illetve a gyermekétkeztetési támogatások nélkül intézményrendszerünk megrendült volna, sokkal drasztikusabb elvándorlási adatokkal kellene most szembenéznünk. A Máért oktatási és kulturális bizottságának ülésén javasoltam, hogy a támogatások célszerű felhasználásának koordinációja érdekében szükség lenne egy egységes határon túli (esetünkben kárpátaljai) támogatási adatbázis felállítására, s ennek a nemzetpolitikai államtitkárság lenne a gazdája. Erre azért is szükség lenne, mert gyakran előfordul, hogy egy-egy intézményt többen is felkarolnak, míg mások méltatlanul kimaradnak a támogatotti körből. Fontosnak tartom, hogy a kultúra és az oktatás mellett a 2016-os támogatáspolitika egyik sarkalatos pontja a gazdaság fellendítése volt. Az Egán Ede Program révén a kárpátaljai magyarság nagy részét kitevő falusi lakosság is megszólításra került, a meghirdetett támogatási formákban részesülő emberek ismét hinni kezdtek egy élhetőbb, kiszámíthatóbb jövőben.
– Talán a legsúlyosabb problémánk az elvándorlás. Milyen megoldások, válaszok lehetnek erre?
– A kedvezményes honosítás, s ezáltal az európai országokban való szabadabb mozgás természetes módon elindított egyfajta migrációt a kárpátaljai magyarság körében is. Ez hasonló azokhoz a folyamatokhoz, amelyek a XX. század elején zajlottak, amikor kenyérkeresőink a belgiumi bányáktól kezdve az amerikai kőolajlelőhelyekig mindenütt fellelhetőek voltak. Ez részben természetes is, hiszen a szabad munkaerő oda áramlik, ahol megfelelő kereslet van. De külföldön sem fonják kolbászból a kerítést, a távolban számtalan nehézséggel kell megküzdeniük földijeinknek. Meglátásom szerint 1-2 éven belül lecseng ez a nagy elvándorlási láz, s sokan, részben csalódva, hazatérnek szülőföldjükre. Ennek a remélt hazatérésnek a lehetőségeit növelhetik azok a gazdasági fejlesztések, amelyek nemrég elindultak.
– Ukrajnai országos viszonylatban miket emelne ki a leköszönő évből?
– 2016 a remények, a lehetőségek és a csalódások esztendeje volt egyszerre. Reménykedtünk abban, hogy a 2015-ös politikai megrázkódtatások után Ukrajna végre talpra áll, s elindul az európai integráció útján. Erre a lehetőségek is megvoltak, hiszen az EU vezetősége pozitív jelzést adott a társulási megállapodás előkészítéséhez. Sajnos mind a gazdasági fellendülés, mind pedig a kiegyensúlyozott politizálás elmaradt. Mi több, a kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából számos visszalépéstől kell félnünk. A lakosság körében elharapódzó idegenellenesség egyre aggasztóbb méreteket ölt, amelynek olyan „gyümölcsei” születtek, mint a március 13-i ungvári magyarellenes jelszavakat skandáló felvonulás, vagy legutóbb a holokauszt áldozatai ungvári emlékművének a meggyalázása. Az utóbbi időben pedig megszaporodtak azok a provokációk, amelyek miatt az állambiztonsági szolgálatok vizsgálatot indítottak a magyar szervezetek ellen szeparatizmus gyanújával. Úgymond alulról jövő kezdeményezésre a szakminisztérium indítványozta az oktatási törvény módosítását, illetve képviselői beadvány alapján az alkotmánybíróság vizsgálja a kisebbségbarát nyelvtörvény részleges, vagy teljes eltörlését.
Ugyanakkor hosszú idő óta először került sor ukrán–magyar hivatalos kormányfői találkozóra, amelynek előkészítési stádiumában az UMDSZ és a KMKSZ közösen fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, s javasoltuk, vesse fel ukrán tárgyalópartnerének azokat a problémákat, amelyek a kárpátaljai magyarságot hatványozottan foglalkoztatják. Meglátásunk szerint Ukrajnának nem kell mást tennie, mint betartania saját törvényeit, illetve nemzetközi kötelezettségvállalásait, illetve eleget tenni annak az alkotmányos normának, hogy az elfogadásra kerülő új törvények nem szűkíthetik a már meglévő kereteket. A 2016-os év egyik szomorú tanúsága, hogy a kisebbségi érdekérvényesítés, sajnos, lenullázódni látszik. Éppen ezért fontos, hogy a kárpátaljai magyarságnak is ki kell lépnie a nemzetközi porondra. Ennek a folyamatnak a része, hogy a két politikai szervezet szakmai intézményekkel és szakértőkkel közösen elkészítette és benyújtotta árnyékjelentését a nyelvi Charta ukrajnai betartásával kapcsolatban, s felhívta a figyelmet azokra a visszásságokra, amelyek ezen a téren tapasztalhatóak.
– Komoly félelmet keltenek az oktatásunkat veszélyeztető kijevi törekvések. Mi várható ezen a téren?
– Az oktatási törvény tervezett módosítása gyakorlatilag gyökerestül megváltoztatná a jelenlegi kisebbségi oktatás helyzetét. A döntéshozókat hidegen hagyja, hogy a tervezett változtatások ellentmondanak minden hatályos jogszabálynak, köztük magának az alkotmánynak is. Érvénybe lépése esetén könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy a kisebbségi oktatás először kétnyelvű lesz, a későbbiekben csupán a kisebbségi (esetünkben a magyar) nyelv és irodalom oktatására lesz lehetőség anyanyelven. Ebben az ügyben, akárcsak a nyelvtörvény módosításával kapcsolatban, megkerestük az emberi jogok parlamenti biztosát, aki támogatásáról biztosított bennünket.
– Az idei év egyik negatív slágertémája volt a helyi magyarságot gyakran ért szeparatista vádak…
– Régi szovjet közmondás, hogy ahol nincs ügy, ott majd csinálunk. Valahogy így van ez a szeparatizmussal is. Gyakorlatilag hisztériakeltés folyik országos szinten, hiszen egyesek még a megyei tanács elnökének televíziós interjújában is elszakadásra való felhívást véltek felfedezni. Idén ősszel a magyar szervezetek háza táján is megszaporodtak az efféle vádak. Mi több, azt látjuk, hogy az esetek többségében „kreált szeparatizmus”-ról beszélünk, amikor valakik kiragadott szövegrészletekkel, félrevezető fényképekkel azt próbálják sugallni a médián keresztül a többségi nemzetnek, hogy mi, kárpátaljai magyarok veszélyesek vagyunk, s még álmunkban is szeparatista terveket szövögetünk. Pedig csak vissza kell tekinteni a történelemben, a XX. században bármelyik állam kötelékébe is tartozott a kárpátaljai magyarság, mindig jogkövető, tisztességes polgárként viselkedett.
– Mit hozhat 2017 a magyar közösségünk számára?
- Az előttünk álló év újabb reményeket hozhat, azokról soha nem tehetünk le. Egy szebb és jobb jövőről… De változásokat is hozhat, köztük az ukrajnai közigazgatási reformot, amely fene- kestül felforgathatja eddigi életterünket. Erre azonban fel kell készülnünk, s saját elképzeléseket kell megfogalmaznunk. Mindenképpen fontos feladatnak tartom a kárpátaljai magyar–magyar együttműködés további folytatását, annak elmélyítését. Legfőképp erre hívnám fel minden kárpátaljai magyar figyelmét!
Dunda György
