Beregszászban is megemlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulójáról március 15-én. A Beregszászi Polgármesteri Hivatal, a Beregszászi Járási Tanács, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a történelmi egyházak által szervezett emléknap programja a Rákóczi-főiskolán bemutatott emlékműsorral kezdődött, melyet a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék hallgatói adtak elő a főiskola átriumában.
A rendezvény ökumenikus istentisztelettel folytatódott a helyi református templomban. Itt a történelmi egyházak képviselői osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel, majd az istentisztelet végén áldást mondtak az egybegyűltekre.
Ezután az ünneplők Petőfi Sándor szobrához vonultak, ahol az ukrán és a magyar himnusz után Ferenci Attila beregszászi színész előadta Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét.
A rendezvényen elsőként Babják Zoltán, Beregszász polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Kifejtette, nagy öröm számára, hogy immár második alkalommal ünnepel együtt a vidék magyarsága, s hogy megszűnt a közösségünket sújtó megosztottság. Hangsúlyozta, összefogásra biztat minket a forradalom és a szabadságharc. – Különösen nagy szükség van erre az összefogásra ezekben a nehéz időkben. Csak így tud megmaradni a magyar szó és a magyar szellem itt, a Kárpátok lábánál – mondta Babják Zoltán.
Ezt követően Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja üdvözölte az egybegyűlteket, és tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz intézett ünnepi köszöntőjét
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára ünnepi beszédében kiemelte: a régmúlt idők eseményei nemcsak emlékek, hanem olyan események, melyek a ma élők számára is aktuális üzenetet hordoznak. Ezekből igyekeznünk kell erőt meríteni küzdelmeinkhez. Mint mondta, az itt élő magyarok napjainkban különösen nehéz időket élnek meg, mert rengeteg kihívással és nehézséggel kell szembenézniük.
A nehézségekben azonban az anyaország a segítségünkre siet: 2017 aranybetűkkel íródhat be a kárpátaljai magyarság történelmébe, ugyanis ebben az évben a magyar állam húszmilliárd forintos támogatást utal ki a megye gazdaságának felvirágoztatására – osztotta meg az örömteli hírt a jelenlévőkkel Magyar Levente.
Az államtitkár beszédében kitért arra is, hogy miközben a magyar kormány szolidaritása töretlen az ukrán kormány irányába – ezt ezer módon ki is fejezi –, határozottan kiáll a kárpátaljai magyarság érdekei, érvényesülési lehetőségei megvédése mellett. Minden olyan fellépéssel szemben, amely a magyarság ellen irányul, a magyar kormány a leghatározottabban ki fog állni – fogalmazott az államtitkár.
Ezután Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel. Emlékeztetett arra, hogy a történelem alatt számtalanszor kiáltott a magyar nép a saját szabadságáért. A szabadságharc egyik fontos üzenete számunkra, hogy minden küzdelemnek van értelme, ha a céljai nemesek és a nemzet polgárainak javát akarja. Akkor is, ha ez a küzdelem esetleg csak később éri el célját.
Zubánics László, az UMDSZ elnöke arra emlékeztetett, hogy azokat az értékeket, melyeket őseink hoztak létre, meg kell tartanunk, s hogy mindenért, így a hazáért is áldozatot kell hoznunk:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ünneplő közönség!
Március 15-én, legyen bár napsütötte vagy hóviharos, szeles vagy verőfényes az időjárás, össznemzeti jellegéből fakadóan egy ritmusra dobban minden magyar szíve, éljen a Kárpát-medence bármely pontján vagy a nagyvilágban bárhol. Ennek az ünnepnek a jelentősége és egyedisége 169 évvel az 1848. évi március 15-e után is megmutatkozik, és ez az egyetlen olyan ünnepünk, amely politikai, vallási, hit és meggyőződésbeli különbségekre való tekintet nélkül évről évre igazolja, „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, Mi egy vérből valók vagyunk.”
A szabadság mindig beszédtéma és cselekedet tárgya emberi világunkban. Van, aki Istenben leli meg szabadságát, mások szerint a szabadság, ha váratlanul és ritkán meg is adatik, csak a jelenben, a pillanatban lehetséges. Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember hatalmas és gazdag és nincs semmilyen felelőssége, hogy sokra tartják vagy, hogy nincsenek kötelezettségei. Akkor szabad az ember, ha szeretni képes. Ha úgy tud szeretni valakit, valamit, hogy ha csak egy pillanatra is, meg tud feledkezni önmagáról, az szabad. Úgy szeretni a hazát, hogy még önmagáról is meg tudjon feledkezni, saját érdekéről tudjon lemondani a haza érdekében, ez jelenti a szabadságot. Ez egy olyan érzés, mely képessé tesz bennünket arra, hogy önmagunk, kicsinyes emberi mivoltunk fölé emelkedjünk. Ezért hát áldozatot kell hozni. Ha az önzés nem hal el bennünk, önzésünk rabszolgájává válunk, szabadság termését csak az önzés elhalása hozza meg.
Minden közösség életében vannak olyan döntések, amelyek új korszakot nyitnak. Mint Szent István vagy Hunyadi Mátyás kora, úgy 1848 márciusa is a jó döntések ideje volt. 1848 nemzeti, polgári és haladó forradalom volt egyszerre. Nemzeti volt, mert a magyarság soha nem látott egységben fogalmazta meg politikai követeléseit. A magyarság így az akkori Európa korszerű nemzeteihez kívánt csatlakozni. Polgári forradalom volt, mert Magyarországon megértették, hogy a királyság már nem képes újat nyújtani. Haladó forradalom volt, hiszen egész Európa változásért kiáltott! S ezt a mondjuk ki – európai vonatkozást leginkább az a tény igazolja, hogy milyen sok egyéniség támogatta, akik nem voltak magyarok, esetenként nem is beszéltek nyelvünket.
Nem véletlen, hogy a forradalmi seregben megjelenik a méltán hősként ünnepelt Bem József – a lengyel tábornok. Nem véletlen, hogy az aradi vértanúk nagy része nem volt magyar, sőt, néhányan még a nyelvünket sem értették. Mégis ott voltak, mert tudták, hogy ez a forradalom új értéket, új világot képvisel, amiért érdemes küzdeni, harcolni, meghalni. Nevük máig ott van a történelemkönyvek lapjain. Ugyanúgy, mint a kereszténység felvételével István király, a humanizmus meghonosításával Hunyadi Mátyás, ezúttal Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Jókai és sok más szellemi vezető a polgári társadalom és a modern európai nemzet víziójával a magyarság javát szolgálták.
Az ünnepség évről évre a jól megszokott forgatókönyv szerint zajlik, mégis mindig más. Hogy érezzük a különbséget, mindig át kell élni, még ha csontig süvít is a márciusi szél, vagy szakad az eső. Egyenként mindenki magában, majd a közösségben. Azután lehet véleményezni: örülni vagy elmarasztalni, feltöltődni vagy távol maradni, közömbösnek lenni, …de nem érdemes. Jelen kell lenni! Változnak az idők, a szereplők, a versmondók, a szónokok, a vendégek, hiszen a történelem az 1848-as szabadságharccal nem lett befejezett, ma is zajlik, csak sokszor nem vagyunk tudatában a jelen fontosságának.
1848-49 történelme nem egy aranyozott díszkötéses, porosodó könyv, amelyet évente egyszer, mert úgy megszokásból leveszünk a polcról, fellapozzuk, olvasunk a márciusi ifjakról, a Nemzeti dalról, a Mit kíván a magyar nemzet tizenkét pontjáról, Petőfiről és Kossuthról, hogy megelevenedjenek képzeletünkben a régi, naiv olajnyomatokról visszaköszönő, kokárdás pesti forradalmárok, a tollas kalapos Kossuth Lajos, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavaló Petőfi, akiről tudjuk, nem is szavalt ott akkor valójában.
Évente sok-sok szép gondolat hangzik el március 15-én. De tegyük fel a kérdést, valójában mi az üzenete népünk méltán legnagyobb ünnepének? Emlékezzünk arra, hogy 1848 márciusában egymással ellentétes nézeteket valló gondolkodók, államférfiak, mai szóval élve politikusok voltak képesek egy ügyért közösen harcolni. Ma már nem titok, hogy Kossuth Lajos és Széchenyi István között majdnem kibékíthetetlen ellentét uralkodott.
Lehetnek különböző nézeteink. Folytassunk vitát, mert a vita a szabadság és a demokrácia legfontosabb feltétele. Ütköztessünk gondolatokat, elképzeléseket és egyeztessünk. Hogy nemzetünk, szűkebb hazánk felemelkedjen s utolérjük Európát! De ne engedjünk a ’48-ból, ne engedjünk szerzett jogainkból, ne hagyjuk kitépni helyükből nemzetünk tartóoszlopait: anyanyelvünket, iskoláinkat. Ez az 1848-as forradalom legfontosabb üzenete.
Antonie de Saint Exuperyt, a Kisherceg íróját idézve: "Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, melyek révén növekedünk és érlelődünk."
Ezt követően a Ki szívét osztja szét című dalt hallgathatták meg az egybegyűltek Balogh Marianna előadásában.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az Ukrán Legfelsőbb Tanács képviselője ünnepi köszöntőjében felelevenítette a forradalom néhány eseményét, történését. Párhuzamot vont a múlt és a jelen történései között. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogait biztosítani kell ahhoz, hogy a kisebbség tagjai békésen, stabilan éljenek. – A kárpátaljai magyarság, ahogy tette mindig történelme során, most is kiáll nyelvi, oktatási jogaiért – mondta. Ennek szép példája a KMKSZ és az UMDSZ által indított aláírásgyűjtés oktatási és nyelvi jogaink védelmében, melynek során jóval több mint 60 ezer aláírás gyűlt össze megyeszerte. Brenzovics László Babits Mihály-idézettel zárta szavait: „Legyen béke már! Legyen vége már!”
Forrás: karpatalja.ma
Fotó: Fülöp László