Sok szó esik az oktatási törvény 7. cikkéről, az elnöki döntésről, ám arról semmit nem tudunk, miként zajlik a hivatalos eljárás. Ennek menetéről kérdeztük Dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az UMDSZ tiszteletbeli elnökét.
– Mi a jogmenet, mennyi ideje van a parlamentnek, hogy az államfő elé terjessze a dokumentumot?
– A parlament (ügy-)házrendje szerint a képviselői apparátusnak öt munkanap áll rendelkezésére, hogy a házelnök aláírásával ellátva átadja azt az államelnökhöz aláírásra.
– Mennyi idő áll az államfő rendelkezésére, hogy döntsön?
– Az államelnöknek a kézhezvétel után 14 nap áll rendelkezésére vizsgálódásra, mérlegelésre, aminek lejártával alá kell írnia a jogszabályt, ami az ukrán törvények szerint annak kihirdetését is jelenti, vagy indokolt észrevételeivel és javaslataival vissza kell küldenie a Legfelső Tanácshoz.
Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy e területen már hagyománnyá vált a fentebbi előírások laza kezelése. Számtalan esetben nem tartották be ezeket a szabályokat. Például a 2000-es évek elején az államelnökről alkotmányos többséggel elfogadott törvényt nemes egyszerűséggel nem írta alá és nem hirdette ki az akkori államfő. Többek között valószínűleg azért sem, mert éppen ebben a jogszabályban volt meghatározva az államelnök felelősségre vonásának eljárásrendje hivatali kötelezettségeinek elmulasztása, illetve azok nem megfelelő ellátása esetére. Az e területen tapasztalható következetlenségnek ékes példája a 2014 tavaszán, az Állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvényt hatályon kívül helyező jogszabály, melyet a parlament ugyan megszavazott, de további sorsáról nincs hivatalos információ.
– Ha Petro Porosenko aláírja a törvényt, az mennyi idő múltán lép hatályba?
– Maga a jogszabály a kihirdetés napjától hatályos. Ugyanakkor egyes rendelkezései annak átmeneti és záró hivatkozásaiban foglaltak szerinti időrendben lépnek jogerőre. Például, a számunkra érdekes 7. cikknek a kisebbségek nyelvén való oktatásra vonatkozó részei 3 év folyamán fokozatosan kell hogy bevezetésre kerüljenek.
– Mi történhet, ha az elnök nem írja alá a dokumentumot?
– Mint fentebb említettem volt, amennyiben az érvényes szabályoknak megfelelően visszaküldi a parlamentbe, akkor a Legfelső Tanács köteles azt újratárgyalni, és vagy elfogadni azt az államelnök észrevételeinek, illetve javaslatainak, vagy kétharmados többséggel megerősíteni az eredeti normaszöveget, illetve bármilyen egyéb normaszöveget elfogadni.
– A honatyák közül sokan arra hivatkoznak, nem ismerik a törvény szövegét. Ez lehetséges-e? Ha nem ismerik, hogyan szavazhattak rá vagy ellene?
– Véleményem szerint e törvény 7. cikkelyének elfogadásakor alapvetően sértették meg a jogalkotás vonatkozó szabályait, melyek szerint kizárólag a megfelelő formában, és az elfogadást napokkal megelőzően a képviselőknek írásban tudomására hozott normatív szövegtervezetekről szabad csak dönteni a parlamenti végszavazásoknál. Míg esetünkben az ülés szünetében sebtében elkészített, addig senki számára nem ismert, a szószékről felolvasott, illetve korlátozott számban papiroson kiosztott szöveg tartalmáról szavaztak a honatyák. Magában ez a tény elégséges volna az államelnöki vétóhoz, amennyiben ehhez megvolna a politikai szándék. Illetve törvényerőre emelkedése esetén a Törvény e rendelkezésének az Alkotmánybíróság által való hatálytalanításához, amennyiben Ukrajna jogállam volna.
Meglátásom szerint, esetünkben, a szavazás nem is a konkrét normaszövegről, hanem a képviselők hazafiasságának „szintjéről” szólt. Ugyanis a „legmélyebbek”, mint például a szvobodások azért nem támogatták, mert ők eleve a kisebbségek nyelvén való oktatás teljes eltörlését követelték. Mert sajnos be kell látnunk, több oknál fogva Ukrajnában a helyzet úgy alakult, hogy az államnyelv kizárólagosságának kérdése a társadalom meghatározó része (akikre a regnáló hatalom alapvetően támaszkodik) számára egyszerre jelent kulturális, presztízs- és állambiztonsági kérdést is.
Forrás: Kárpáti Igaz Szó
