Ha készülne egy tudományos igényű felmérés arról, hogy a XX. század eseményei közül mi maradt meg leginkább az emberiség közös tudatában, egészen bizonyos, hogy a nagyszerű tudományos felfedezéseket, a gondolkodásunkat átformáló művészi teljesítményeket, mindent, amit a szellem és az értelem teremtett, háttérbe szorítaná a tízmilliók életét elvevő, rommá lőtt városokat, letarolt földeket maga után hagyó két világháború.
Így van ez. Veszteségeink jobban égetik lelkünket, mint amennyire sikereink felemelik. Az a veszteség, amit a magyarság a két világégés során elszenvedett, nem csupán elvett emberi életekben, megszállt négyzetkilométerekben mérhető. Trianon, a német, majd a szovjet megszállás nemzeti létünket készült eltörölni.
Erre a tervszerű megsemmisítésre is emlékeztek mindazok, akik összegyűltek a Szolyvai Emlékparkban, hogy az első nagy háború végének századik és a második világégést követő sztálini terror, a malenykij robot hetvennegyedik évfordulóján közös imát mondjanak.
E kettős főhajtásra utalt megnyitójában dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke, aki elmondta, a testület a magyar Golgota gondozása mellett az elhurcolásokkal kapcsolatos kutatásokat is összefogja. Eredményként említette, hogy az emlékpark-bizottság égisze alatt létrejött a sztálini terror áldozatainak ungvári múzeuma.
Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadója, parlamenti képviselő megemlékezésében történelmi sorstragédiáink kapcsán rámutatott: az áldozat sohasem hiábavaló. A megbékélés szükségességét igazolandó kifejtette: a katona csak addig ellenség, míg fegyver van a kezében, ha megsebesül vagy fogságba esik, akkor ember, ha életét veszti, áldozat.
Hennagyij Moszkal, a megyei állami közigazgatás elnöke az emberi tragédia szimbólumának nevezte az emlékparkot, hangsúlyozta, a történelmi bűnöket nevükön kell nevezni, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg.
Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke rámutatott: a mi dolgunk, hogy ne felejtsünk, emléket állítsunk, az ő (a hatalom) dolga az igazságtétel, közös dolgunk pedig a megbékélés.
Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja valós egyenlőséget kért a kárpátaljai magyarság számára, és biztosította az anyaország támogatásáról.
Tilki Attila, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselője a magyarság egységének eszmeiségét osztotta meg a főhajtásra elzarándokolt sokasággal. Kiemelte: a szétszakítottságot mára felváltotta a határtalanul magyar gondolat.
Csenger-Zalán Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki Budakeszi küldöttségével érkezett a megemlékezésre úgy fogalmazott, helytállásáért, áldozatvállalásáért minden kárpátaljai magyart köszönet illet. E gondolathoz csatlakozott Árvay Attila, aki Szerencs német közösségének képviseletében vett részt a rendezvényen.
Nemcsak Budakesziről és Szerencsről érkeztek többen is, hogy leróják kegyeletüket az ártatlanul elpusztítottak emléke előtt. Elzarándokoltak Szolyvára Csonka-Bereg, Nyíregyháza, Lónya képviselői, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének tagjai, a megbékélésért Polgári Szövetség felsőzsolcai küldöttsége. Népes csoporttal érkeztek a Nagydobronyi és a Técsői Református Líceum tanárai és diákjai. Az idén is megtették a hosszú utat az Aknaszlatinai Kerékpáros Egyesület fiataljai, élükön az örökifjú Tokár Károllyal.
A koszorúzók közt ott volt a Magyar Szocialista Párt két parlamenti képviselője, Legény Zsolt és Velez Árpád, Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés elnöke, Pintér Jolán, a GULAG Alapítvány elnöke, Barta József, a megyei tanács elnökhelyettese, Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás elnöke, Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke.
Dr. Dupka György, az emlékparkbizottság titkára zárszavában kiemelte: Szolyva 1944-ben magyarok tízezrei számára a pokol kapuja volt, mára az egész Kárpát-medence magyarságának emlékhelyévé vált.
A megemlékezés a történelmi egyházak képviselőinek közös imájával zárult.
Horváth Sándor
A megemlékezés keretében avatták fel Szurmay Sándor tábornok, honvédelmi miniszter emléktábláját, melyet a Beregszászért Alapítvány megrendelésére Balogh Géza szobrászművész készített el. Az uzsoki hős életútját Dalmay Árpád, az alapítvány elnöke vázolta. Szurmay Sándor 1860-ban született a Krassó-Szörény vármegyei Boksánybányán. 1914 októberében honvédelmi államtitkárrá nevezték ki, de már novemberben harctéri szolgálatra jelentkezett. 1914 novemberében kinevezték az Ung-völgyében állomásozó, később róla elnevezett honvéd hadtest parancsnokává. Hadcsoportja 1914–1915 telén nehéz védelmi harcokat vívott Zboró és Bártfa vidékén. Szurmay hadteste decemberben az Uzsoki-hágónál megállította az orosz betörést. 1915 májusában hadcsoportja részt vett a gorlicei áttörésben. Tarnównál győzelmet aratott a nagy túlerőben lévő orosz csapatok felett.
Forrás: kiszo.net
