Nem kérünk különleges jogokat, csak az eddig megszerzett jogainkat akarjuk megvédeni, illetve megőrizni saját nyelvünket, identitásunkat és kultúránkat – mondta Prof. Dr. Csernicskó István nyelvész, az MTA doktora, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora Az ukrajnai többnyelvűség színe és fonákja című előadásán.
Az online előadás a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a Nemzetközi Jogi TDK keretén belül jött létre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében november 16-án. Az alkalmon az ukrajnai többnyelvűségről beszélt Csernicskó István, bemutatva, hogy hogyan változott a nyelvi kérdés a Kelet-Ukrajnában 2014 óta dúló fegyveres konfliktus egyik ürügyévé.
Elmondta, Ukrajnában hogyan szűkítik egyre jobban a nyelvi jogokat, amihez 2014 után elfogadott törvényeket is prezentált. Az erőteljes fellépés már a közigazgatásban is megjelent 2019. július elsejétől. Kifejtette, hogy nem is olyan régen még természetesek voltak a kétnyelvű táblák, ám ma már sok helyen elkezdték lecserélni csak ukrán nyelvűekre a települések névtábláit, amin az ukrán felirat alatt egy transzliterált latin felirat olvasható csupán. Míg korábban mód volt az anyanyelvi ügyintézésre, addig 2021-ben már nem lehet a helyi önkormányzathoz magyar nyelven fordulni, ugyanis tiltja a törvény. Egy 2015-ben készített felmérés azt mutatta, hogy az esetek 75%-ában lehetőség nyílt magyarul ügyet intézni, azonban ma már iktatni sem lehet nem államnyelvű dokumentumot.
Az oktatás helyzete kapcsán elmondta, hogy 2021-től megszűntek az orosz tannyelvű iskolák. Csupán az elemi, 1–4. osztályokban oktathatnak oroszul, az 5–6. osztályokban pedig gyakorlatilag az orosz nyelv és irodalom órákra korlátozódik az anyanyelven való oktatás. – 2023. szeptember elsejétől ez vár a magyar és román iskolákban tanuló gyermekekre is – tette hozzá. Eszerint 5. osztálytól a tantárgyak 40%-át kell ukránul tanítani. Az ukrán nyelvű tárgyak arányát pedig érettségiig 60%-ra kell növelni. Azt is elmondta, miért fontos az ország számára a nem ukrán tannyelvű oktatás felszámolása. A magyaroknál elenyésző az asszimiláció, de a belarusz, a lengyel és a görög kisebbségeknél kevesebb, mint 20% az anyanyelvet használók aránya. Jelenleg lengyel nyelven Ukrajnában csak alsó tagozatban, görög nyelven kizárólag vasárnapi iskola keretén belül lehet tanulni. – Nem véletlen, hogy a magyarok a korábban kivívott nyelvi jogait az állam politikai veszélyként értelmezi – jegyezte meg.
Csernicskó István azt a következtetést vonta le mindebből, hogy a jelenlegi ukrán nyelvpolitika megpróbálja feladatni mindenkivel a saját anyanyelvét az államnyelv javára. Megjegyezte, hogy a kisebbségek nyelvi jogainak szűkítése konfliktust idéz elő. Kiemelte: ha a nemzetközi szervezetek hagyják, hogy Ukrajna megszüntesse a kisebbségi nyelvi oktatást, valamint a közterületekről, közmédiából kitiltja a többi nyelvet az állam saját biztonságpolitikájára hivatkozva, azzal visszanyesi a nyelvi jogokat, és ezzel precedenst állít más országoknak. – Ukrajna olyan nyelvi jogokat bont le, amelyek az országban a Szovjetunió felbomlása után jelen voltak, most pedig elveszik a kisebbségektől. Aláhúzta, hogy ezeket a nyelvi jogokat 2014-ig biztosították.
– Csak meg akarjuk eddigi jogainkat őrizni. Csak azt kérjük vissza, amivel eddig a Szovjetunióban is rendelkeztünk, hiszen a legkeményebb sztálini diktatúra idején is létezett Kárpátalján magyar nyelvű oktatás – zárta előadását.
Az ukrán-magyar viszony megenyhülésére vonatkozó kérdésre a professzor kifejtette: meglátása szerint nincs politikai szándék, ha lenne, percek alatt meg lehetne oldani a problémákat. Megjegyezte, hogy Ukrajna akkor kihasználta volna a saját maga hozta lehetőségeket, mint például az Ukrajnában élő őshonos népekről szóló törvényt. Sajnos nem tette lehetővé, hogy a magyar anyanyelvűek az ukrán anyanyelvűekkel azonos jogokat élveznek, mondván, a magyaroknak van anyaországuk. Elmondta azt is ennek kapcsán, a romák se kaptak nyelvi jogokat, mert „romák sok országban vannak jelen”.
