A verbőci Fóris József huszonegy évvel ezelőtt kezdett magánvállalkozásba. A kezdetekkor fafeldolgozással foglalkozott, majd a szülei által alapított pékségbe került 2001-ben. Ennek immár 16 éve.
– Sokat fejlődtünk. Amikor átvettem a vállalkozást, egy gépjárművel rendelkeztünk, ma öttel, és legalább tízszer több terméket állítunk elő. A Nagyszőlősi járásban többféle kenyeret, péksüteményeket értékesítünk. Nagyon oda kell tenni magunkat, hiszen óriási a konkurencia:a járás 32 településén 34 pékség működik.
– Hogy tudja versenyképessé tenni a vállalkozását?
– Nagyon felment az energiahordozók ára, ezért elsősorban új technológiák használatával. Az új autó kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és alkatrészre is kevesebbet kell költeni. A múlt évben pályázati pénzből dagasztógépet, kiflisodrógépet, nyújtógépet és két darab pellettégőt vásároltunk. Ennek a költsége csupán egyharmada a gázénak. Így olcsóbbak a termékeink is. Ezek a dolgok nagyban hozzájárultak a vállalkozás fejlődéséhez, hiszen az új gépekkel sokkal könnyebb a munka. Viszont nagyon visszahúzza az előrehaladásunkat az utak állapota.
– Említette, hogy pályázati pénzből fejleszteni tudta a vállalkozását. Nemrégiben az Egán Ede program többek mellett azért jött létre, hogy mérséklődjön az elvándorlás. Ön szerint ennek már vannak jelei?
– Nem igazán látom. Verbőcről a 20-40 év közöttiek nyolcvan százaléka ment el a jobb megélhetés reményében. A pékség üzemeltetése mellett betontermékeket is előállítunk, összesen ötven embert foglalkoztatunk, akik szinte mindannyian az idősebb korosztályhoz tartoznak. Az elvándorlást talán akkor lehetne mérsékelni, ha megszűnne az infláció, mert ez tette tönkre a gazdaságot. Ami a bérezést illeti, legalább 10-12 ezer hrivnyát kellene keresni ahhoz, hogy az emberek ne gondolkodjanak azon, hogy más országban keressék meg a mindennapit. Sajnos mi nem tudunk ennyit fizetni.
– Mik a tervei?
– Mindenképpen a fejlesztés. Már a lányom is vállalkozik, ő is nyert az Egán Edés pályázaton. Nemrégiben hozzákezdtünk egy turistaház építéséhez, jelenleg egy apartman és egy üzlethelyiség van készen. Ebben látunk perspektívát, bár itt megint meg kell említenem az utak kritikán aluli állapotát. De járási képviselőként, az UMDSZ frakcióvezetőjeként már erre is látok kiutat.
– Vállalkozást vezet, a politikából és a társadalmi életből is kiveszi a részét. Marad-e ideje a pihenésre?
– Gyakorlatilag semmi. Reggel héttől este tízig dolgozom, a családdal napközben csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, de ilyen az élet. Menni kell, csinálni kell, ha itt akarunk maradni. Az Egán Ede gazdaságfejlesztési programban látok lehetőségeket és a turizmusban is. A mostani pályázaton is részt szeretnénk venni, bár még nem tudom, hogy a nagy- vagy a kisberuházásban. Szerintem a kicsi mellett maradunk, eszközökre, különböző gépekre lenne szükségünk. Most egy aszfaltkeverőt vásároltam. Úgy hiszem, az itthonmaradás a legfontosabb, bár az is igaz, hogy ügyeskedni kell, de ha a magyar segít a magyarnak, összetart, akkor fejlődés is várható.
Hegedűs Csilla
