Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség szervezésében vasárnap az 1956-os forradalom leverésének 62. évfordulója, a mezőkaszonyi ellenálló csoport tagjai (Ormos Mária, Ormos István és Szécsi Sándor) tiszteletére tartottak megemlékezést Mezőkaszonyban. A bátor fiatalok nevét, akik röplapokat terjesztettek, és együtt éreztek a magyar nép szabadságharcával, emléktábla őrzi a helyi középiskola épületén.
Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke bemutatta a vendégeket, akik között ott volt Tóth Miklós, az UMDSZ alelnöke, megyei képviselő, Sarkadi Gábor, a beregszászi magyar külképviselet konzulja. Kifejtette, nekünk, utódoknak méltóképpen kell emlékeznünk a szabadságharc hőseire.
Kulcsár Ferenc, a beregszászi konzulátus konzulja kiemelte, a szabadságharcban elesettek, börtönbe csukottak emléke arra kötelez, hogy ma is kiálljunk saját véleményünkért, a magyar családok érdekeiért, közösségeinkért, megszerzett jogainkért, hazánkért, határon belül és túl.
– Kárpátalján most, 2018. október végén, november elején folyamatosan emlékezünk. Emlékezünk az ’56-os szabadságharcosokra, a temetőkben a saját halottainkra és a Kelet-Ukrajnában jelenleg is folyó harcokban elesett kárpátaljaiakra.
Látszólag ugyanarról van szó mindhárom esetben, de valójában teljesen különböző érzelmeket hoznak a felszínre. Ezekkel az érzelmekkel egyszerre kell megbirkóznunk akkor, amikor meggyújtjuk a mécsest Ormos Mária, Ormos István és Szécsi Sándor emlékére – fejtette ki a diplomata.
– Mezőkaszonyban a történelem 1944 őszén, ’45 elején nagyon furcsa tréfát űzött a helyi közösséggel, hiszen a falu végén húzta meg az államhatárt: elválasztotta ikerfalujától, Barabástól, minek következtében a hírek csak nagyon ritkán juthattak át a szögesdrótkerítésen – kezdte beszédét dr. Zubánics László. – Valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy 62 évvel ezelőtt az októberi események kis időbeli csúszással érkeztek ide.
November 2-án kezdte meg a három fiatal terjeszteni a faliújságot, és sajnos akadt, aki feladta őket ezért a cselekedetükért. A hatalom pedig példát statuált, mindenképpen bűnösökre volt szükség, bűnösökre, akiket felmutathatott – jegyezte meg az UMDSZ elnöke.
Hozzátette, az, hogy ez a három fiatal vállalta tetteinek következményét, arra mutat, ők is egy európai jogrendben gondolkodtak. Hittek abban, hogy a törvény, amelyet nem sértettek meg az ő olvasatuk szerint, az ő oldalukra áll. Sajnos ez nem így történt. Rá kellett jönniük arra, hogy a rendszer a vele szemben állókat irgalmatlanul eltiporja. Mégis az ő cselekedetük egy olyan eseménysort indított el, amely a hatvanas években magyar iskolákat, magyar újságot, magyar egyetemet, a hetvenes esztendőkben pedig a magyar közösség felvirágozását és kiteljesedését hozta magával.
– Nekünk feladatunk, hogy ezeket a szerzett jogokat a továbbiakban is fenntartsuk, hogy legyen továbbra is magyar iskola, magyar újság, magyar főiskola és magyar egyetem. Hiszen csak így, és csak ebben a formában maradhat meg a közösség – hangsúlyozta a szónok.
A rendezvényen Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét, Jancsik Félix, a Tiszacsomai Hagyományőrző Csoport tagja pedig Pósa Lajos Magyar vagyok című versét mondta el. A résztvevők egy-egy mécsest gyújtottak, majd megkoszorúzták az emléktáblát.
Hegedűs Csilla
