A nem is olyan távoli múltban Ungvár legszebb parkjai közé tartozott az egykori Laudon-kert, amely Laudon István, az Ungvári Drugeth Gimnázium latin- és görögtanárának keze munkája nyomán született, s bár töredékeiben mai is fennmaradt, sokan, akik elsétálnak mellette (hiszen Ungvár belvárosában, a forgalmas Posta tértől pár méternyire, a Rákóczi u. 5. szám alatt található) nem is tudnak a létezéséről.
Laudon István a híresztelésekkel ellentétben nem volt botanikus. Csupán kedvtelésből gyűjtötte a ritka növényeket, amelyeket általában külföldi útjairól hozott magával. A budapesti egyetem egykori diákja bölcsészdiplomával a zsebében bejárta szinte az egész Osztrák–Magyar Monarchiát, de megfordult Itáliában, sőt Egyiptomban is. Utóbbiból erős gyűjtőszenvedélyének engedve egy fél múmiakezet is magával hozott. A külföldi utazásokról hozott ritka facsemetéket és cserjéket aztán kiültette a kertjébe. Így került az ungvári Szobránc utcai ház mögé az első magnóliacserje, a kanadai, kínai és normandiai fenyő, az óriástölgy, a taxodium, a gingko, a japán kriptoméria, a mocsári ciprus és más egzotikus növény. Érdekes megfigyelni, hogy a májusban virágzó japánbirs és szakura Ungvárt híressé teszi és vonzza hozzánk a turistákat is. Pedig ez csak egy töredéke annak a sok szép és értékes fának, amivel a Laudon-kert, a megyeszékhely egyetlen dendronáriuma büszkélkedhetett. Laudon István nevéhez fűződik az ungvári várhegy lábánál fekvő, ma az Ungvári Nemzeti Egyetem fenntartásában működő botanikuskert létrehozása is.
A neves gimnáziumi tanár nevéhez emellett egy tudományos felfedezés is fűződik. 1902- ben Királymezőn járva egy új növényfajt talál és törzskönyvez. Az Elshotzia Patrini egy olyan fenyőfaj, amelyet csak a mi hegyvidéki járásainkban találni. Laudon István emellett nagy lokálpatriótája volt a megyeszékhelynek. Amellett, hogy kertjében csodálatos növényvilágot sikerült kialakítania, gondosan ügyelt arra is, hogy diákjaival megszerettesse a virágokat és a fákat. Számtalan kirándulást szervezett, bejárva a hegyeket és völgyeket, élő biológiai órát tartott a vidék különleges növényi világáról. A botanika nagy szerelmesét a halál is a hegyek között érte. Egyik máramarosi utazása alatt a völgybe leereszkedve a 62 éves tanár rosszul lett és összeesett.
A Laudon család háza még ma is áll a Szobránci utca sarkán, egy emléktábla is található rajta – dr. Bémer László nagyváradi római katolikus püspök tiszteletére állította a család. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc támogatója itt töltötte száműzetésének éveit.
A hatalmas park fái idővel terebélyesebbek lettek, illetve sok elpusztult közülük. Az utókor megfeledkezett Laudon Istvánról, maguk az ungváriak sem igen tudják, ki volt ő, mit tett a városért. Az utolsó beültetésekre 1956-ban került sor. A város terjeszkedése miatt (a mai rendőrkapitányságtól a Népek teréig vezető utca kialakításakor) a parkot kettévágták, fáinak jelentős részét kivágták.
A beépítéseket követően az egykori kert fái közül néhány a Szobránci utca udvarain maradt meg, illetve a gyermekkórház hátsó traktusánál láthatóak egy kisebb területen azok az egzotikus fák, amelyeket még Laudon István ültetett. Ihor Roskó, a gyermekkórház igazgatójának kérésére állt az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, illetve dr. Spenik Sándor, az UMDSZ UMNT elnöke a park helyreállításának ügye mellé. A projektet támogatta dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosa is, akinek közbejárására a Bethlen Gábor Alap támogatásával az elmúlt hetekben megújult a park kovácsoltvas kerítése, kapui, új, kétnyelvű (magyar és ukrán) tájékoztat a park történetéről, az ott található természeti értékekről.
Az új, ugyanakkor rusztikus kerítés tetején pedig maga Laudon István (Mihajlo Kolodko „álmodta bronzba”) miniszobra fogadja majd a látogatókat. Kevesen tudják, hogy a park kerületén ivókút is található, ahol hűsítő ásványvizet kóstolhatnak meg az arra járók. A beruházás révén a város magyar múltjához tartozó emlék „új lélegzethez” jutott! Köszönjük!
UMDSZ-sajtószolgálata
