Nemzetközi tudományos konferencia keretében a szovjet munkatáborok áldozataira emlékeztek Beregszászon az Európa-Magyar Házban. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet szervezésében létrejött fórumon először a téma szakavatott ismerői számoltak be a legújabb kutatási eredményekről. Az egész napos tanácskozáson mód nyílott arra is, hogy fiatal kutatók ismertessék vizsgálódásaik eredményeit. Levetítésre került a Kárpátaljai tragédia című dokumentumfilm. Az 1944 őszének tragikus eseményeit újszerűen bemutató alkotásról Zubánics László történész és Hajduk Márta rendező beszélt. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy a téma újszerű megközelítése azért vált időszerűvé, mivel az események óta generációk sora nőtt fel. A mai fiataloknak már nincs módjuk arra, hogy a történetek közvetlen átélőivel, elszenvedőivel beszélgessenek azokról a nehéz időkről. Mindamellett a mai korosztály tagjai is sokat megtudhattak az internálás körülményeiről, a lágerélet borzalmairól. A mindennapok során legtöbbször úgy fogalmazunk, hogy nagyszüleink nemzedéke a Szovjetunió különböző részeibe telepített Gulág-táborokban raboskodott. Mint a filmből kiderült, a GULAG-ra a szovjet bíróságok politikai elítéltjeit vitték, ezzel szemben a bírósági ítélet nélkül elhurcolt magyarok és németek tízezrei a GUPVI koncentrációs táboraiba kerültek. Ami közös mindkét lágerrendszerben, az az embertelen bánásmód, a kemény fizikai munka és nélkülözés. A film rávilágít arra, hogy a múlt tanulmányozása nem öncélú dolog, mivel a jövő arra épül, így mindegyik nemzedéknek a kötelessége múltunk megismerése.
Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke beszámolójában elégedetten nyugtázta, hogy a Kárpátalján több mint 25 évvel indult GULÁG-GUPVI-kutatásnak meg lett az eredménye. Ezt nem csupán az azóta megjelent több mint két tucat kiadvány jelzi, Dupka György és Olekszij Korszun idén magas kormánykitüntetésben részesült. Ma már a magyarországi szakemberek is készséggel elismerik: a feltáró munka elsőként Kárpátalján indult el, s talált követőkre a Kárpát-medence különböző vidékein. Dupka György arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy bár kétségkívül az 1944-es novemberi elhurcolások voltak a legjelentősebbek és következményeikben is a legsúlyosabbak, a sztálini terror gépezete ezután sem állt le. December közepétől kezdődően jóvátételi munkára vitték a német származású fiatal nőket. Különleges bíróságok ítélkeztek azok felett, akik a magyar érában különböző tisztségeket töltöttek be az államhivatalokban. Majd azokat a családokat is kitelepítették, akiknek fia a Wermacht kötelékében szolgált. Ezután jöttek a kulákperek, a papok üldözése, bibliai hasonlattal élve, ez volt az újabb kori hét csapás időszaka. Matkovitsné Kretz Eleonóra, a Pécs-Baranya megyei német kör elnöke beszámolt róla, hogy a háború vége felé Magyarországról ezerszámra vitték a német gyökerekkel rendelkező fiatal nőket szovjet munkatáborokba, melyek megtalálhatók voltak a birodalom egész területén. A pécsi civil szervezet 2009 óta szervez történelmi zarándokutakat ezekre a vidékekre. A csoport járt már a Donyec-medencében, az Ural vidékén, baskír és tatár földön, Örményországban, Kazahsztánban stb. A tudományos kutatás mellett a másik fontos céljuk az, hogy minél több emlékjelet állítsanak, hisz be kell vallani, hogy ezen a téren nagy a lemaradásunk. A Szovjetunió területén elesett német katonák többsége ma már rendezett és gondozott sírkertekben alussza örök álmát, ugyanakkor a Magyarországról internáltak közül sokan, akik rabságban veszítették életüket, ma is jeltelen sírokban nyugosznak. Olekszij Korszun Gulág-kutató bemutatta a legújabb könyveit. Ezek a gulág-perekbe és a papok elleni koholt vádak alapján született ítéletekbe engednek bepillantást. Kovács Sándor, számos Kárpátaljáról szóló nagysikerű turisztikai könyv szerzője bemutatta Kárpátalja szovjet terrorjának a térképét, amelyen többek között minden település mellett fel van tüntetve azoknak az áldozatoknak a száma, akik munkatáborokban veszítették életüket.
Kovács Elemér
Forrás: Kárpátinfo
