A kárpátaljai magyarság számára rendkívül mozgalmas volt a leköszönő esztendő. Akár történelminek is nevezhetjük, hiszen amiről bő két évtizeden át csak beszéltünk, Kijevi indíttatású szükségszerűségből (választási törvény) budapesti ráhatással ugyan, de az idén meg is valósult. Bár a két magyar szervezet régóta óhajtott összefogása nem volt teljes, de még így is nagyon jelentős eredményeket hozott a 2015 októberében tartott önkormányzati választások során. A Máért aktuális értekezletén a kárpátaljai magyarság összefogása egyenesen példaként szolgált a többi külhoni magyar szervezet számára.
Erről a hosszú útról, annak tanulságairól, a választási eredményekről és azok várható hozadékáról, az itteni magyarság előtt tornyosuló problémákról beszélgettünk Zubánics Lászlóval, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) egy éve hivatalban lévő elnökével.
– 2014 decemberében vette át az országos demokrata szövetség irányítását. Az akkori programbeszédében elhangzottakból mit sikerült megvalósítania?
– Akik ismernek, tudják, nem igazán szeretem a rivaldafényt, nem szenvedek cím- és rangkórságban. Jobban szeretek a háttérben maradni, szervezetépítéssel foglalkozni. Az elmúlt évek mellőzöttségét is figyelembe véve, eredménynek tartom, hogy nem csupán sikerült egyben tartani az UMDSZ-t, de jó néhány új egyéniséget is bevontunk a szimpatizánsaink táborába. Tavalyi megválasztásomkor kijelentettem, szeretném kimozdítani szervezetünket abból a kissé letargikus állapotból, passzivitásból, amelybe az ukrán komor helyzet és az előző négy év politikai mellőzöttsége miatt kerültünk, s ezzel párhuzamosan a köz szolgálatába állítani azt a tudást, ami szövetségünkben összpontosul. Már akkor is szorgalmaztam a párbeszédet a kárpátaljai magyar szervezetek között, hiszen már látszott, együttműködés hiányában megyei szinten eltűnhet a magyar érdekvédelem.
2015 eredményeit összegezve elmondhatom: az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget nem csupán megtartani sikerült a kárpátaljai politikai palettán, de sorainkat összezárva ellenálltunk azoknak a bomlasztó törekvéseknek is, amelyek felütötték a fejüket.
– A mögöttünk hagyott esztendő legnagyobb eredménye mégiscsak a magyar–magyar összefogás és az abból eredő jó választási eredmények.
– Mindez nem történhetett volna meg a magyar kormányzat pozitív hozzáállása nélkül. 2014-ben jelentős paradigmaváltásra került sor a nemzetpolitikában, fontos szerepet szántak a kárpátaljai magyarság sorai rendezésének. Az ukrán politikai és gazdasági válság, a háborús helyzet kezelése, a magyar kormány által tervezett közösségerősítő programok csak akkor valósulhatnak meg igazán, ha felsorakozik mögé a kárpátaljai magyar közösség egésze. A helyi magyar politikumban lezajlott vezetőváltások is ennek a folyamatnak a részét képezték.
– Az összefogás kezdeményezője az országos szövetség volt.
– Az UMDSZ vezetősége a nyáron ismét felvetette annak szükségességét, hogy az őszi helyhatósági választásokon a magyar pártok közösen induljanak. Ebben a folyamatban fontos integráló szerepet játszott Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Visszatekintve elmondhatjuk, a kárpátaljai magyar egység megteremtése egységes kormányzati állásponttá nőtte ki magát, s ezt a magyar szervezetek vezetőinek tudomására is hozták. Ezen gondolat mentén kezdődtek meg az egyeztetések az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) között, aminek eredményeként 2015. szeptember 9-én aláírtuk a választásokon való együttműködésről szóló megállapodást.
– A közös megyei magyar lista kiemelkedően jó szereplése miatt különösen is fájó, hogy nem mindenütt jött létre az egység, Beregben és Ugocsában egymás ellenében indultak a pártjaink.
– A magunk részéről a teljes körű együttműködés mellett kardoskodtunk, a választások előtt tapasztalható hangulatjelentések egyértelműen mutatták, csak így tudjuk meggyőzni a választókat arról, hogy minél nagyobb számban menjenek el szavazni, s a magyar pártok jelöltjeit támogassák. Egyértelműen megfogalmaztuk a célokat: a szórványvidékeken biztosítani kell a magyarság megjelenítését az önkormányzatokban, a jelentős számban lakott közigazgatási egységekben elérni a magyar szervezetek számottevő képviseletét, a Beregszászi járásban és Beregszász városában garantálni a többségi képviseletünket.
A választási eredményeket elemezve elmondhatjuk, a teljes körű összefogás hatékony „fegyvernek” bizonyult, hiszen mind a Kárpátaljai Megyei Tanácsban, mint pedig a Beregszászi Városi Tanácsban a magyarság jelenlegi számarányán felül teljesített. Bár a Beregszászi Járási Tanácsban a két magyar párt képviselői többséget alkotnak, mienk az irányítás is, azonban a magyar színekben mandátumhoz jutott képviselők aránya jóval alatta van a Bereg-vidéki magyarság részarányának. Ennek mindenképpen tanulságul kell szolgálnia.
A KMKSZ–UMDSZ közös megyei listára leadott 41 517 szavazat (12,5 százalék) egyrészt jelzés arról, hogy az összefogásnak köszönhetően ideiglenesen megszűnt a magyar szervezetek támogatottságában a ’90-es évek közepétől tapasztalható szavazatcsökkenés, másrészt felhatalmazás arra, hogy konkrét lépéseket tegyünk közösségünkért. Azt szeretnénk, hogy minél több kárpátaljai magyar ember tudjon boldogulni a szülőföldjén, amihez meg kell teremteni a gazdasági, oktatási, kulturális feltételeket, hogy legyen a közösségünknek pozitív jövőképe. Ne kelljen menekülni innen...
– A célok, feladatok ismertek, a neheze viszont csak most kezdődik. Nagy kérdés, miként tud majd a hétköznapokban is együttműködni a két magyar erő, s ugye Budapest és Kijev álláspontján is sok múlhat.
– Az UMDSZ elnöksége kijelentette, politikai partnerének a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget tekinti, s ennek a partnerségnek az elmélyítése érdekében kezdeményezte egy, a választások utáni együttműködés valamennyi szegmensére kiterjedő keret-megállapodás elfogadását, amely a szervezetek mindennapi tevékenységének összehangolásán túl foglalkozna a közös listákon bejutott képviselők feladataival, a képviselőcsoportok működésével, a külön listákon bejutott magyar képviselők tevékenységének részleteivel is. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy egy közel két évtizedes politikai birkózás résztvevői nem képesek ugyanazon a térfélen azonnal együttműködni. A Kárpátaljai Megyei Tanács alakuló ülése körül kialakult csatározások egyértelműen azt mutatták, hogy megpróbáltak éket verni közéjük, azonban képviselőink „állták a sarat”, s mindvégig egységes álláspontot képviseltek. Ennek köszönhetően a magyar frakció ma megkerülhetetlen politikai tényező, rajtunk is múlik, hogyan tudunk élni azokkal az ígéretekkel, lehetőségekkel, amelyeket a koalíciós tárgyalások során kaptunk.
A két magyar szervezet vezetőségének és tagságának is tudatosítania kell, az elkövetkező időszakban partnerségre vagyunk ítélve. Erről a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) is kifejtettem gondolataimat. Orbán Viktor miniszterelnök a tanácskozáson pozitívan értékelte szervezeteink összefogását, a kárpátaljai magyarság politikai állásfoglalását, s kifejtette, a jövőben újabb programokkal kívánják támogatni nemzetrészünk szülőföldjén való megmaradását és boldogulását. Ennek egyik vonala lehet egy gazdaságélénkítő programcsomag, amelyet vajdasági mintára Kárpátalján is szeretnének megvalósítani.
– A 2010-es kormányváltás utáni években az UMDSZ szimpatizánsainak nagyon fájt, hogy a hivatalos Budapest nem tekintette partnerének az országos szövetséget. Mára szerencsére enyhült a helyzet. Pillanatnyilag milyen a viszonyuk Budapesttel?
– Aktív politikai szerepvállalásunknak köszönhetően az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati megítélése is sokat változott. Erről számos meghívás, hivatalos látogatás tanúskodik. A Szolyvai Emlékparkban szervezett megemlékezésünkön a két szervezet aktivistái mellett ott volt, s beszédet tartott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki politikai üzenetében az együttműködés fenntartására hívta fel a figyelmet. Ugyancsak jelzésértékűnek tartom, hogy részt vehettem a Fidesz decemberi tisztújító közgyűlésén. Szövetségünk támogatást kapott működéséhez, illetve különböző programjaink megvalósításához, így most már az aktív szervezőmunka fázisa következhet, aminek a fontosságát már hangsúlyoztam. A jövő esztendő első negyedévében elsősorban a tagsággal kívánunk foglalkozni, illetve szakembereink bevonásával le szeretnénk tenni az asztalra azokat az elképzeléseket és terveket, amelyekkel a kárpátaljai magyarság szociális-gazdasági fejlesztési programjához kívánunk hozzájárulni.
Befejezésül hadd éljek a lehetőséggel, s az új esztendő küszöbén szeretném köszönteni a Szövetségünk tagságát, Kárpátalja minden, a magyarságért tenni akaró, jóakaratú polgárát, s békés, boldog 2016-es évet kívánok számukra!
Dunda György
