Semjén Zsolt hangsúlyozta: a kormány felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, ennek jegyében kaphatták meg az állampolgárságot, és ezt bizonyítja a magyar érdekek érvényesítését célzó különböző programok elindítása is. Arra a kérdésre, hogy hol tartunk Trianon után egy évszázaddal, akkor tudunk érdemi választ adni, ha megvizsgáljuk, hogy hol tartottunk ötven vagy hetven évvel Trianon után – fogalmazott.
Mint mondta, Trianon százéves története négy jól elkülöníthető szakaszra osztható. A diktátum utáni két évtized alatt a magyar kormányok legfőbb célja a revízió volt. Bár sikerült meggyőzni számos szervezetet és sok politikust a békediktátum igazságtalanságáról, az együttérző nyilatkozatokon kívül más eredményre nem jutottunk.
A második szakaszban az első és a második bécsi döntéssel az ország visszakapta a Felvidék, Erdély, a Vajdaság és Kárpátalja bizonyos területeit, “az akkori vélekedés szerint az igazság győzött”. Bár ez igaz, a döntések azonban nem a magyarság jogos sérelmeit akarták orvosolni, hanem a terjeszkedő német birodalmi érdekeket szolgálták – mutatott rá.
Hozzátette, hogy a második világháború utáni párizsi békeszerződés nem csupán visszaállította a trianoni diktátumot, hanem további területeket csatolt el Magyarországtól.
A harmadik szakasz a “helyben járás időszaka” volt, amikor a határon túlra szakadt magyarság üldözött, a legjobb esetben megtűrt állampolgárként élt – mondta Semjén Zsolt. Mintegy harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltoztatás beköszöntével a térség országaiban “enyhülés” volt érzékelhető, ez azonban nem volt egységes, Romániában például az utolsó pillanatig megmaradt a “legbrutálisabb diktatúra” – idézte fel.
A miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy mára a magyar kormány központi helyre emelte a nemzetpolitikát, ennek pedig egyetlen oka Trianon. A kormány deklarálta az Alaptörvényben, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért – fogalmazott.
Több program indult a nemzetpolitika megvalósításának érdekében, köztük a diaszpórában élő magyarságot segítő Kőrösi Csoma Sándor-program és a Kárpát-medencei szórványmagyarságot támogató Petőfi Sándor-program. A Határtalanul program részeként a magyarországi iskolák tanulóinak szerveznek osztálykirándulást a szomszédos országok magyarlakta területeire. A Mikes Kelemen-programnak köszönhetően megmentik a diaszpóra magyarságának a megsemmisülés határán lévő könyveit, a Julianus-program pedig bemutatja a diaszpórában fellelhető magyar értékeket – sorolta.
Semjén Zsolt beszélt arról is, hogy 2016-ban a külhoni nemzetrészek megmaradását célzó gazdaságfejlesztési program indult, tematikus éveket szerveztek, amelyekkel a külhoni magyarság egy-egy csoportjára irányították a figyelmet.
Ezen kívül óvodafejlesztési program indult, és megújult számos egyházi épület, kastély, kúria is.
Emlékeztett: kormányzásuk első évében összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, 2012-ben létrehozták a Magyar Diaszpóra Tanácsot, amely a világon szétszórtan élő magyarság szervezeteinek közös fóruma.
Minden nemzet egyéni, olyan értékekkel bír, amelyeket csak ő adhat az egyetemes emberiségnek. Éppen ezért a nemzetek kötelessége saját kultúrájuk védelme, kimunkálása – húzta alá.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy Trianonnal kapcsolatban nem a múlt siratására, hanem a következő száz évre szóló iránymutatásra van szükség. A mai nemzedék küldetése a kereszténység megőrzése és “Európa újrakeresztelése” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a magyarság a hitnek és a kereszténységnek köszönheti megmaradását.
A pénteken záródó nemzeti összetartozás konferenciát Hit, megmaradás, megbékélés mottóval a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága szervezte.
Forrás: MTI
